Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - Mészáros László: Emma ’87 (elbeszélés)
— Tavaly októberben történt... A Duna-parton sétáltam, amikor egyszer csak egy aiői hang angolul szólalt meg mellettem... Aztán főleg azt hangsúlyozta, hogy sohasem érdeklődött a lány korábbi élete iránt, mindössze annyit tudott róla, hogy Bécsből Jött és nálunk szeretne élni. — Még az iratait is csak kutyafuttában lapoztam át... — Csak a vízum hamis ... — Tessék? — Kutawa kisasszony iratai valódiak, csak a vízum hamis az útlevélben. — Úristen — szédült meg Lázár és a fejéhez kapott. — Valami baj van? — Nem, nem, csak... csak azt szeretném tudni, hogy mit csináltak Yaslkával, hol 'van, láthatnám őt? — Sajnos, nem. Kutawa kisasszony éppen útban van Prága felé, mert a japán követ- .ség képviselője nélkül nem hajlandó vallomást tenni. — Szegény kislány ... — Maga tehát tudta?! — Mit? Nem értem! Én mindent elmondtam, amit tudok! — Akkor miért mondta, hogy szegény kislány? — Miért, miért... azért, mert rátörtek, ráijesztettek, most pedig Prágába cipelik! — Nyugodjon meg, doktor úr. Tisztázni kell az ügyet... — Igen, tisztázzuk végre, hogy miről van szó! Mit követtünk el mi ketten? — Hogyan? — kapta fel a fejét az őrnagy. — Hát maga nem tudja...? — Mit kellene tudnom?! — kiáltotta Lázár. Valóban égett a kíváncsiságtól. Az előbb azért szédült meg, mert rádöbbent, hogy ha Yasika iratai valódiak, akkor a lány nem lehet robot. Akkor viszont miféle pokoli ügyije keveredett? — Azt hittem, hogy maga is olvasta az Esti Hírek cikkét... — Nem, nem olvastam. — Párizsban egy nemzetközi embercsempész bandát lepleztek le. Japán és indonéz lányokat és fiúkat árultak borsos áron bogaras vénembereknek, vénasszonyoknak, meg mindenféle művészeknek ... — Yasika is ...? — Igen, közülük való a maga barátnője is. — De hát én nem ... — Elhiheti, hogy alaposan utána jártunk. A legelképesztőbb az egészben az, hogy •magának húszezer koronáért adták el a lányt. Árulja el, miféle trükköt alkalmaztak magával szemben? — Szó sem volt semmiféle trükkről... — morogta Lázár. — Nos, rendben van, ez már nem tartozik rám .. . — És most mi lesz? — Most már minden azon a lányon múlik . .. 1. Már elmúlt nyolc óra, amikor befutott Prágából a jelentés. Yasika azt vallotta, hogy a hamis vízumot a csempészbanda egyik tagja szerezte számára. A határt pedig autóstoppal, egy bizonyos Wenzl úr kocsiján lépte át. A Devín szálló előtt szállt ki Wenzl úr kocsijából és alig egy óra múlva megismerkedett Lázár doktorral, akivel azóta együtt él. Szeretne itt maradni az országban és visszatérni Pozsonyba. A követségen megígérték, hogy rendbe hozzák a lány ügyét. Kutawa kisasszony semmi újat nem tudott felhozni a csempészbanda ügyében. — Elnézését kell kérnem, doktor úr, hogy ilyen sokáig itt tartottuk, de amint látja, az ügynek sok szerteágazó vonatkozása van.. . — Elhiheti, én is végtelenül örülök, hogy tisztázódott végre a dolog — mosolygott -Lázár. — Sok szerencsét! — mosolygott az őrnagy is. Majd az ajtónál még hozzátette: — /Maga tulajdonképpen szerencsés fickó! — Lázár felszabadultan felnevetett és elsietett. Taxit kerített, hogy gyorsabban
