Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - ÉLŐ MÚLT - Mácza Mihály: A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda története

xandrov Sztálin-kantátá jának és Dunajevszkij Kubányi arat ódáiknak előadásával. 1952- ben a dalárda még két alkalommal lépett fel Komáromban, együtt a CSEMADOK vegyeskarával, amellyel később egyesülve száz tagú kórust alkotott. 1953. szeptember 27-én már ez a kórus szerepelt a CSEMADOK Komáromi Helyi Szervezete új székházának avatóünnepélyén. 1954. augusztus 7-én és 8-án a vegyeskar közreműködött a CSEMADOK által rendezett műsoros esteken, melyek jövedelmét a várost és vidékét sújtó árvíz károsultjainak megsegítésére fordították. A kar a helyi szervezet zenekarának kíséretével előadta Strauss Déli rózsák című keringőjét, Duna- jevszkij Kubányi aratódalát és részleteket Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékából.

Az ötvenes évek második felében a kórus többnyire operettek és daljátékok (1955-ben a Gül Baba, 1957-ben a Marica grófnő] előadásaihoz szolgáltatta a kórusbetéteket. Az ötvenes évek végén az anyagi nehézségek, a megfelelő próbaterem hiánya és a vezetésben mutatkozó hiányosságok miatt a kar hanyatlott, s később a kórus felfüggesztette tevékenységét.

A kórus további működését a Komáromi Járási Építkezési Vállalat anyagi és erkölcsi támogatása tette lehetővé. 1964-től e vállalat üzemi klubjában, az egykori Munkásotthonban folytathatta próbáit — ismét férfikarként. 1965. március 6-án az épület nagytermében már dalestet rendezett, majd ugyanazon évben fellépett Naszvadon, valamint egész estét betöltő műsort adott a Komárom várossá nyilvánításának hétszázadik évfordulóján rendezett ünnepségek keretében. 1966. február 27-én a komáromi Szakszervezetek Házában rendezett dalestet, majd fellépett Bagotán, az Építők napjára rendezett műsorban.

1966 novemberében Schmidt Viktor egészségi állapota miatt lemondott a kar vezetéséről. A karnagy nélkül maradt kórust a szétesés fenyegette. 1967 januárjában azonban tizenhét idős tag elhatározta, hogy a szétesés meggátolása végett átszervezi a kar belső életét. Oj vezetőséget választottak, új tagokat toboroztak és Ag Tibor karnagy javaslatára — aki ideiglenesen kisegítve a kart, vezette annak énekpróbáit — Jarábik Imre személyében találták meg új karmesterüket. Vezetésével a dalárda új kórusműveket tanult be, úgyhogy 1967 májusában már eleget tudott tenni a meghívásnak, hogy fellépjen a Jókai-napokon. Ezt követően mind gyakrabban vették igénybe közreműködését a kulturális és politikai rendezvényeken. 1968-ban a kórusnak már hat fellépése volt; külön említést érdemel fellépése a csallóközaranyosi kórusfesztiválon (1968. november 9.), melyen elnyerte az aranykoszorús minősítést. 1968-ban és 1969-ben dalostalálkozókat szervezett a komáromi Szakszervezetek Házában, amelyeken karán kívül felléptek a környező falvak énekkarai, valamint a komáromi II. lakótelepi alapiskola gyermekkara.

1969-ben rendezték meg először Galántán a szlovákiai magyar énekkarok országos seregszemléjét, a Kodály-napokat. A június 21—22-én megtartott rendezvényen a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda a következő kórusműveket adta elő: Kodály Z.: Huszt, J. Haydn: Szítsd a lángot, Ádám J.: Somogy-balatoni nóták, Bárdos Lajos: Nemzeti Jény. Szerepléséért díszoklevelet kapott. Szerepelt a dalárda 1969-ben a Jókai-napokon, Rudolf Fila és Pleidell János festőművészek kiállításainak megnyitóin, valamint az 1968-tól évente megrendezett kedélyes hangulatú „Katalin estjén”. 1970 márciusában fellépett a Komárom felszabadulásának huszonötödik évfordulójára rendezett ünnepi műsorban, áprilisban a Lehár Ferenc-centenárium alkalmával a zeneszerző szülőházán elhelyezett emléktábla leleplezési ünnepségén; május 20-án Pozsonyeperjesen lépett fel, június 14-én a komáromi Szakszervezetek Házában közös hangversenyt adott a Komáromban vendégszereplő Kouvolan Laulu finn énekkarral, novemberben közreműködött a Duna- menti Múzeum állandó kiállításának megnyitóján, majd december 9-én a Csallóközi Kulturális Napok rendezvénysorozatának keretében adott műsort. Az ekkor negyventagú kar repertoárjában tizenöt kórusmű szerepelt.

A hetvenes évek elejétől a dalárda a Komáromi Járási Népművelési Otthon csoportjaként folytatta működését. Mivel a kórus szinte egyidőben alakult Csehszlovákia Kommunista Pártjával, 1971-ben — saját jubileumi ünnepségére készülve — szerepléseivel egyben hozzájárult a CSKP megalakulásának ötvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett műsorok sikeréhez is. Közreműködött az évforduló jegyében a Dunamenti Múzeumban rendezett munkásmozgalomtörténeti kiállítás megnyitásában, a komáromi