Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)

Részes aratásból való kirekesztés, aratási élelmezés megvonása, egyre nagyobb összegű sarlópénz, felettébb való robot, malom- és kocsmahasználatból való kizárattatás, jobbágyszántók elvétele, a porciófizetés terhei után egy újabb, egy másfajta panasz — ezúttal a makkbér kapcsán. Következhetnek ennyi sérelem után még újabbak? Az ipolypásztói domínium községeinek Kosak János tiszttartót leleplező, ugyancsak 1760- ban összeállított listája azt bizonyítja, következhetnek:

lo Perőcsényi Lakosoknak nem szabad irtani, és midőn néha kintelenségbül (: réttyek nem lévén:] valamit irtanak, keményen meg bünteti eőket Tisztartó Uram, a’ mint is az el múlt Böjtben 28. forintokban meg büntette. Hanem a’ kik a’ Tisztartót ajándékokkal meg kerülték, azoknak szabad, sőt némellyekk ki arendállya valamelly részét az erdőnek, és a’ többi Lakossokat fajizásbúl és irtásbúi ki rekeszti.

2do Már hat esztendőiül fogvást vesz a’ Tisztartó egész Domíniumba minden keresztiül egy pénzt, holott ennek előtte nem adtak semmit, hanem csak Aratópénzt, mellyet most is 12 pénzel profitálnak.

3tio A’ Gazdákk legnagyobb szükségjekben is nem szabad a’ Gabonábúl valamit haza vitetni, mígh a’ Dézmalásnak vége nincsen.

4to Ennek előtte egész Dniumba, midőn a’ Kecskéket kilenczedelték és dézmálták csak két garast, most pedig Perőcsénybe már három garast fizetnek.

5to A’ Tisztartók mind a’ három Kertyében a’ Jobbágyok hol hármon, négyen, hol pedig többen is minden hétben robotolnak.

6o A’ Tisztartó Marhájának a’ Jobbágyság viseli gondját, a’ mint is Mikolán 12 Szarvas Marhája lévén, télen a’ Jobbágyokkal hordát nékiek Szánat és Szolmát; Szalmát pedig az Urasságibúl.

7o Pásztói és Szakállosi erdőben, ha makk terem, nem engedi a’ Gazdakk, hogy az magok Marháját oda hajtsák, migh a’ makkot előbb föl nem szedeti. Az föl szedetett Makkal pedig maga Sörtvélyes Marháit teleltetti. Ha valamelly Jobbágyok a’ Marhája Erdőben találtattik, Tisztartó Ur azonnal bé hajtattya, és a’ Gazdat keményen meg büntetti.

8ro Mikolaj Legényektől, hogy Köpcsénybe Zabot vittek, és uttyokba verekedtek, büntetésképpen 24. forintot vett Tisztartó Ur.

9o Pásztoj határba volt valami közönséges pázit, de azt is el vette tőlek a’ Tisztartó, sőt midőn egyszer Legényeket rajta talált volna, Tömlöczbe vetette, a’ Jakab Martonyt pedig Pásztoj Jobbágyot, hogy érettek instált, irgalmatlanul meg verte.

lOo Kecskés György Mikolaj Jobbágyiul el vitetett Tisztartó Uram két kő sót, azért hogy az erdőből két Szekérrel harasztott haza vitetett.

Uo Mikolaj palinka égetőt hat forintba meg büntette, hogy kaszásának munkájáért egy icze pálinkát adott, a’ Kaszást pedik két forintba.

A harmadik 1760-as panaszlevelet — amely, hasonlóan az iméntihez, több Ipoly menti község jobbágy világába kínál bepillantást — különösen értékessé teszi, hogy ismerjük a reá adott választ is, melyet Kosak János írt — jól kitetsző módon: indoklás-, magyarázkodás- és önigazolásképpen — az uradalom „Tekintetes Director”-ához, bőven élve

Nagyságtokk Kegyelme- tekk alázatos Méltatlan Jobbágy Szógái: Perőtsény,

V. Mik ólai, Pásztohai. Zalabai és Szakállosi Lakosok Kitsinytől fogva Nagyig.

Vagyunk

választ tenni. Annyival inkább bátorkodunk és kéntelenittetünk pedig ezért instálni és zörgetni Nagyságtoknak Kegyelmeteknek mint Patronos Urainknak Szánakozó és minden ügye fogyottakkal jót tenni kívánó szivek ajtaján, hogy buzabeli gabonák igen kevés lévén, Felséges Koronás Király Asszonyunk számára tartozó adónkat is alig tudjuk meg szerzeni; Hát, hogy Méltóságos Hertzegünknek szolgálatját hasznosabban és szorgalmatossabban folytathassuk, arra meg ikivántató iga vonó Marháinkat, Szekereinket etcet hogy teremtsük és tartsuk meg Erre való nézve Nagyságtoknak Kegyelmeteknek említett Atyai Gratiajokat óhajtó Szívvel várjuk, életekért pedigh és egésségekért, s tovább való állandó békességekért Jó Istenünk előtt esedezni meg nem szűnünk.