Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - Fónod Zoltán: „Legyen ékes, szép zászló ...”

Az Irodalmi Szemle 25 éve

1983 szeptemberében volt huszonöt éve annak, hogy folyóiratunk, az Irodalmi Szemle először megjelent. E jelentős jubileum alkalmából a Szlovákiai írószövetség magyar szekciója és szerkesztőségünk ünnepi szimpóziumot rendezett, melyre december 8-án került sor Bratislavában. Az alábbiakban a rendezvényen elhangzott előadásokat közöljük.

Fonod Zoltán

„LEGYEN ÉKES, SZÉP ZÁSZLÓ..."

Az Irodalmi Szemle emberöltőnyl élete ma már történelem. Úgy kezdődött, mint a mesék szegénylegényéé, aki erejét érezve bizonyítani akart. E bizonyításhoz az Irodalmi Szemlének nem kellett világgá mennie, a próbákat azonban ki kellett állnia, hogy erejét, tehetségét bizonyítsa. Az a tény, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom történetében az Irodalmi Szemle az egyetlen irodalmi folyóirat, mely a negyedszázados fennálláshoz érkezett, már maga figyelemre méltó. Hisz voltak itt folyóiratok, elődök ebben a műfajban is. Gondoljunk csak a polgári humanista és internacionalista Tűzre, Gömöri Jenő Tamás lapjára, mely „az egyetemes kultúra magyar nyelvű folyóiratának” nevezte magát, vagy Barta Lajos folyóiratára, az Oj Szóra, s a szektás túlzásoktól sem mentes kultúrpolitikai folyóiratra, Az Útra. A kisebbségi sors feltételei nem engedték, hogy ezek a fórumok néhány évnél tovább fennmaradhassanak. A haladó sajtó mellett megemlíthetjük a konzervatív vagy jobboldali beállítottságú kezdeményezéseket is, amilyen az Űj Auróra nevű almanach (1922—1932) volt (a pozsonyi Toldy Kör kiadásában, mely irodalmi mércével mérve a dilettantizmus mintapéldányának számított), vagy a Prágai Magyar Hírlap kiadásában megjelent Képes Hét (1928—1932) című melléklet, mely mindössze két évig jelent meg önállóan. Megemlíthetjük továbbá a Magyar Figyelőt (irodalmi, kulturális és tudományos értekezéseivel; 1933—1935), az ellenzéki pártok kiadásában megjelent Oj Szellem című kultúrpolitikai szemlét, mely szép- irodalmi anyagot nem közölt (1937—1938), a konzervatív szellemiségű Magyar Minervát (1930—1939), mely a két világháború között a leghosszabb életű irodalmi-kritikai folyóirat volt, valamint a tiszavirág életű Tátra folyóiratot (1937. július — 1938. június), melyet jobb sorsra hivatottsága ellenére is elgáncsolt az ellenzéki pártok kíméletlen politikai aknamunkája.

Ha az Irodalmi Szemle létrejöttének és fennállásának körülményeit vizsgáljuk, utalnunk kell azokra a megváltozott társadalmi, politikai körülményekre, melyek létrejöttét és fennmaradását segítették. És itt egyértelműen arra a társadalmi változásra utalunk, mely a kisebbségi sorsból a nemzetiségi státuszba léptette a csehszlovákiai magyarságot. Mert bármennyire is igaz, hogy az Irodalmi Szemlét a közös cél vállalása és a közösségi eszme ereje hozta létre, a vállalás tényét és az eszme erejét mindenekelőtt