Irodalmi Szemle, 1984
1984/2 - Dobos László: Sodrásban VI. (regényrészlet)
SODRÁSBAN (VI.) Hetedik órája tart a gyűlés, a cigarettafüst felhővé nőtt a fejek fölé, szellőztettek már többször is, hiába. Ma este a félbemaradt gyűlés folytatása — ennyi volt a hirdetőtáblán. A hónappal ezelőtti pajkos, tréfás csipkelődésnek nyoma sincs, ahogy gyülr’.ez- nek. Hangos szót nem is hallani, a folyosón s az előadóteremben felseperték a résedét, ha igen, csak úgy, egymáshoz hajolva váltanak szót. A vezetőség úgy jön be. ahogy a nagy kongresszusokon szokás, libasorban. Heten vannak, asztalhosszával, középütt Jeromos. Mindenki feláll, s együtt ülnek le. Rossz, megrettent csendben olvassa Nyári a programot: A koreai háború. Lelki életünk jövője. Az ember és az isten. A vezetőség irányelvei a tagságnak. Előadás és vita. Harc a kispolgárság ellen és az ezzel kapcsolatos személyi vonatkozások. Jelen van a központ küldötte, Csengy Tibor szerkesztő. — Koreában vér folyik — kezdi olvasni Hadházy Kálmán, történészhallgató az ifjúsági szövetség levelét. — Ártatlan emberek vére öntözi a földet, olyan harcosoké, akikkel nem bír az imperializmus. Ez a mi ügyünk is, elvtársak, nem ülhetünk tétlenül, gátat kell szabni a reakciónak ... Amint ezekhez a szavakhoz ér, pirosodni kezd Hadházy füle, indulatba hozza az igazságtalanságról szóló beszéd, látni, ahogy a szavak értelme felháborodássá tüzesedik arcán. Vitázni nehéz vele, mert egyetlen érve Dózsa: és mit tettek Dózsával? ... Dózsával! ... Visszafizetni csak így lehet, tüzes trónnal, de akkorra már hadar. — Javaslom — mondja Jeromos a levél ismertetése után —, mostan fejenként három koronával járuljunk hozzá a koreai hősök megsegítéséhez, és nyissunk bankszámlát, hogy további adományozásunk is eljusson a koreai néphez... Ajánlom, szavazzuk meg. Kezek lökődnek a fejek fölé. Szinte vezényszóra. — Ki van ellene? Egyhangúlag, írják a jegyzőkönyvbe. Nyári folytatja. Szertartásosan rendezi maga elé papírjait, leveszi óráját is. önmaga ritmusából nőtt mozdulatok. — Elvtársak, bevezetőül szeretnék leszögezni egy alapvető dolgot: mi optimisták vagyunk. Ezáltal nem ismerünk megoldhatatlan dolgokat. Ilyen a kor, elvtársak. Derűlátó és felemelő. Sorsunk iránya felfelé mutat, ez is forrása optimizmusunknak. Erős forrása. A mi optimizmusunk az nem frázis, hanem megközelítés dolga, tulajdonképpen alapállás, elvtársak. Mostanában sokat olvasok, bevallom, különösen lelkivilágunk foglalkoztat, természetesen marxista értelemben vett lelki életünk. Nevezetesen, az isten helyzete világunkban. Erről szeretnék számot adni, arról, amit eddig magamévá tettem. A tévedések elkerülése végett kijelentem, hogy én nem az istent akarom megkeresni, hanem az igazságot. Értitek? Ez alapvető dolog. És az ügy nemcsak bennünket foglalkoztat, ez világkérdés, elvtársak. Mert nem lehet közömbös senki előtt, hogy kiben bízik az emberiség, istenben-e, avagy önmagában ... Ezután az ősember barlangrajzait mutogatja egy lexikonból. Papi tanítás szerint már az első embernek volt fogalma az istenről — folytatja Nyári. Dobos László
