Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - FIGYELŐ - Koncsol László: Horizont

gyerekcipőjében járt, š a Moszkvára szánt három, a Marosvásárhelyre jutó fél, a Kolozsvárra fordítható egy nap, hogy csak néhány várost említsek, vajmi kevés volt arra, hogy akár a legkészültebb utazó is igazán fontos, mély és eredeti fölismerésekre jusson. Talán éppen a fordulat, a közelmúlt hamis vagy torz szemléletével való leszámolás jelei miatt érdekesek Dobos zaklatott, társadalmi és egyéni lelkiismeret-vizsgá- lattal dúsított beszámolói; ezek révén tekinthetjük őket érdekes dokumentumoknak. A szovjet útinaplóban az igaz szavak hitelét is romboló álelkendőzésekkel fordult szembe; a romániaiban egy bukaresti magyar mérnökkel történt furcsa, de elég jellemző találkozását mondta el: szlovák-cseh-orosz nyelvű beszélgetést folytattak Pozsonytól a román határig, s csak ott derült ki, hogy mindketten magyarok; a jugoszláviai beszámolóban a közeli múlttal való leszámoláson túl a két szellemiség megkülönböztető vonásainak rögzítését tartom emlékezetesnek: „Az itt látott és érzékelt dolgok izgatók, ingerlők, konfrontálásra késztetők (...) Mi megszoktuk az összesítésekben, a végeredményekben történő gondolkodást, az abszolút mértékegységeket. A jugoszláviai ország- és irodalomjárás éppen itt kezdi ki az embert: merevüléseket lazít, és a gondolkodás »abszolút« vonalait semlegesíti. Kételyeket támaszt, ítéleteket módosít, értékek viszonyítására, s egyáltalán a viszonylagosság elvének tudomásul vételére kényszeríti az embert”, írta Dobos igen érdekesen az akkori jugoszláviai magyar, és nyilván nemcsak magyar gondolkodásmódróL

A csallóközi nagy árvíz Dobos által készített írói freskójában regénye, az Egy szál ingben magját tisztelhetjük; de ezen, valamint adatain és pillanatképein túl néhány elvi, tömeglélektani és szociológiai érdekű megállapítását tartjuk igazán fontosnak. Az első az a fölismerés, hogy a hatalmas erejű elemi csapás a húsz évvel korábbi deportálások és kitelepítések által beléjük sulykolt reflexeket váltotta ki az emberekből; a második az, hogy társadalmunk ennek ellenére kitűnően vizsgázott emberségből, s a nagy drámában végül is első ízben oldódtak föl teljesen a nemzeti előítéletek és feszültségek, illetve ahogy Dobos írja: „Érezhettük magyarok és szlovákok emberi egymásra döbbenését. A drámai pillanatok sajátja ez a kimondatlan érzés.” Maijd rögtön utána: „Mi lesz belőle? Ma, holnap és azután? Elfelejtjük? Eltorzul, avagy erkölcsi próbakővé válik?” Illetve még tovább: „Tetteinkért most nem kell szégyenkeznünk (...) Ismétlődött a történelem, de másként, jobban, emberibben, felemelőbben. Emberhez és népekhez méltó erkölcsiséggel.” Az árvízi beszámoló harmadik fontos észrevétele a nemzetiségi sajtó színvonalával kapcsolatos; Dobos a magyar lapok egykorú árvízi tudósításait elemezve először azt állapította meg, hogy maradéktalanul őszinték voltak, s állták az erkölcsi próbát, de mindjárt hozzátette, hogy az oknyomozó, összefüggéseket kutató, nemzetgazdasági kérdéseket fölvető s a felelősség problémáját is feszegető szlovák sajtóval szemben alaposan le is maradtak. „Az államvezetés, a központi irányítás szintjén”, mint Dobos fogalmazott, a nemzetiségi sajtó nem tud, mer vagy nem akar szerepet játszani. Ezért van az, hogy bár Dobos hangsúlyozottan erkölcsi magatartást követelt a nemzetiségi élet felelős embereitől, kifejtette: „... az etikai alapállás sok és kevés is lehet. Sok, ha a humanitás nevében emberi sorsközösséget vállal. Kevés, ha érvényesíteni akarja erkölcsi meggyőződését. Az árvíz erre is rávillantott: a magyar és szlovák sajtó között hatékonysági szintkülönbség van.” Gondolatmenetét nagy horderejű, ma is fontos kérdéssel zárja: „Viszont az egyre bonyolultabbá váló nemzeti, nemzetiségi életnek van egy alapkérdése: hogyan érintkezünk a hatalom szerveivel? Közvetlenül avagy hosszadalmas áttételekkel?” Végül még egy program értékű fölismerés, ezúttal nemzetiségi publicisztikánk egyoldalúságáról: „Figyelmünket és erőnket másfél évtizeden át a népművelés, az iskolaügy és az irodalom problémáira koncentráltuk. A társadalom szociális gondjai, a magyar lakosság szociális átrétegeződése, az anyagi lét kérdései idegenek, illetve ismeretlenek maradtak számunkra.” Néhány beszédes statisztikai adat fölsorolása után kimondta:

.. a Csallóköz gazdag vidék. Ennek ellenére is azt kell mondanunk: elmaradott országrész.”

Dobos lényegében ezeket a kérdéseket járta körül a Gondok könyvé ben. Fontos gyűjteménynek érzem, azért is emeltem ki, egy kicsit a gondolatterjesztés szándékával, mint egy erősítőállomás, főbb megállapításait. Tanulmányait könyvben újraolvasva jön rá az ember, hogy nem egy fontos eszmét éppen Dobos mondott ki nálunk először, olyanokat is, amelyeket az olvasó a magáénak hitt, például irodalmi hőseink passzív