Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: Műveltség, minőség, tekintély

Műveltség, minőség, tekintély

Interjú Sidó Zoltánnal, a CSEMADOK Központi Bizottságának elnökével

Kis híján négy esztendő telt el az SZLKP legutóbbi és a CSKP tizenhatodik kongresz- szusának tanácskozása óta. Kétségtelen, hogy a közben eltelt időszakot értékelve mind a művészeti élet, mind a művelődésügy valamennyi egyéb területén határozott fejlődésről beszélhetünk. A mindennapi élet bizonyítja, hogy ez a megállapítás sok tekintetben vonatkozik a hazánkban élő nemzetiségek közművelődésének tartalmi gazdagodására is, ami viszont nemcsak a kultúra demokratizálódásában, illetve a dél- és kelet-szlovákiai tájak lakóinak szellemi felemelkedésében játszik lényeges szerepet, hanem egyúttal Csehszlovákia vegyes lakosságú vidékein a hivatásos művészeti élet szerves kiegészítője.

A hazai magyarság körében végzett több irányú közművelődési tevékenység és az ehhez kapcsolódó amatőr művészeti mozgalom szervezésében, annak anyagi-erkölcsi támogatásában — a párt erre vonatkozó határozataival összhangban — elsősorban a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége tölt be döntő fontosságú szerepet. E valóban szerteágazó munka tapasztalatairól és eredményeiről szóló interjúnk „címszereplője” ezért Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke, aki 1981 decemberétől tölti be ezt a tisztet; a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségében végzendő sokrétű tevékenység azonban már esztendőkkel korábban is ő:zinte szívügye volt. Ezt hosszú évekig részint a CSEMADOK egyre sokoldalúbbá váló társadalmi és művelődéspolitikai feladataiból aktívan részt vállaló pedagógusként, részint a szövetség érsekújvári járási bizottságának elnökeként bizonyította. Jelenlegi megbízatásában — természetesen — már országos látókörrel s felelősséggel tudja érzékelni mindazokat a közös célt hangsúlyozó és az amatőr művészeti munka önkéntességét kiemelő törekvéseket meg gondokat, amelyek a szövetség irányította mozgalmat jellemzik.

Minderről Szlovákia fővárosában, Sidó Zoltán hivatali dolgozószobájában, a CSEMADOK tevékenységét irányító központi apparátus Május 1. téri épületének első emeletén társalgunk. Közben gyakran szólal meg a telefon. A riporter magnója ilyenkor kénytelen-kelletlen megáll néhány percre, azután gombnyomásra ismét megfeszül a szalag: folytatódik a felvétel.

— A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége 1949 márciusában alakult, tehát nyolcvannégy tavaszán ünnepelhette létrejöttének 35. évfordulóját. Te kereken egy évtizeddel vagy idősebb, negyvenes éveidnek a derekán jársz... Vajon mikor kerültél először kapcsolatba a CSEMADOK-kal?

— Még gyerekfővel! Egészen pontosan akkor, amikor a szüleim az elsők között léptek be a frissen alakult szövetség kürti helyi szervezetébe; s erről az elhatározásukról családi körben is szó esett. Nem sokkal később, a köbölkúti magyar tanítási nyelvű iskola tanulójaként, jómagam is szerepelgetni kezdtem az ottani helyi szervezet