Irodalmi Szemle, 1983
1983/10
A BIB A gyermekkönyv-illusztrációk biennáléjának, a BIB-nek immár kis híján két évtizedre visszatekintő sorozata szerénytelenség nélkül egyedülállónak tekinthető. A kétévi rendszerességgel felvonultatott anyag, ha nem is a teljesség igényével, de jellemzőnek minősíthető képet nyújt arról, mit is kapnak kezükbe a világ gyermekei már akik kapnak. Az idén negyvenkét ország nevezett be a BIB-re, köztük apró és hatalmas, közeli és távoli országok, s ha a kiállított anyag rengetegében nem is rajzolódtak ki a szélsőségek, mindenképpen szemléletes képet kaphattunk arról, hogy milyen a jó és a jónak éppen nem mondható gyermekkönyv. Ez még akkor is dicséretes, ha az anyag válogatói nem ilyen tendencia szerint sorolták egymás mellé a benevezett műveket. E tény erényként könyvelhető el, hiszen a bratislavai biennále nem csupán seregszemle, nem csupán képzőművészeti esemény, látvány, hanem a szakma nagy nemzetközi találkozója is egyben. Aki éveken keresztül figyelemmel kísérte e monumentális vállalkozást, az feltétlenül tapasztalhatta azt is, hogy milyen erős és töretlen hatással tudott lenni a BIB egy-egy korábbi eseménye a következőre. Méghozzá igen jó irányban és értelemben. Persze, a tizennyolc esztendő kilenc seregszemléje mindezeken túl még számos dicsérő jelzővel illethető. Ráadásul az idei egyfajta békedemonstráció is volt, hiszen a gyermekkönyvek szépséges mesevilága és az apró látogatók tízezreinek látványa óhatatlanul előcsalogatott egy gondolatot, amely valamilyen formában a háború elleni tiltakozás szellemében fogant. Bennem személy szerint megint csak az emberiség leg- anakronisztikusabb párhuzama fogalmazódott meg újra: Ki az erősebb? Az a hatéves gyerek, akire a világon felhalmozott robbanóanyagokból egyedül, önmagára is tonnákban kifejezhető kvantum jut, vagy az, aki akkora ellenséget lát e csöppségben, hogy atomháborúval fenyegetőzik? Készüli Ferenc Decemberi számunkat a Bratislavai Illusztráció-Biennálén készült jelvételekkel illusztráljuk.
