Irodalmi Szemle, 1983

1983/9 - HOLNAP - Czakó József: A hülyekamasz (elbeszélés)

engem. Ogyis mindegy. Passzívan eltűröm, hogy megfojtsanak. Ülj bele a furikodba és gurulj le a Nagy Hegyen. Közben visíts nagyokat. Kicsi mókus, szépen kérünk, dobd le azt a diót nékünk. Ereidben fekete tus csordogál. Csrrrrrrr...

Még mielőtt belekezdenék levelembe, le kell szögeznem néhány dolgot. Először is: te nálam nem vagy fekete. Másodszor: hiszek neked és bízom benned. Harmadszor: egyáltalán nem csalódtam benned. Negyedszer: sokkal többet jelentesz nekem, mintsem gondolnád. Szóval, voltam M.-ben, de nem találtalak sehol. A váróteremben már hülyének néztek, mert többször is végigbámultam a jónépet, hátha köztük vagy. Hogy miért írtam olyan hirtelen időpontot? Mert nem tudtam várni egy percet sem. Gondoltam, négy nap elég lesz egy expressz levél kézbesítéséhez. Nem tehetek róla, hogy ez a nyomorék posta csigalassúsággal dolgozik.

Mostanában bizonytalanul érzem magam. Mintha lebegnék ég és föld között. Csak a leveleidet várom. Ez éltet. Nem köt le semmi tartósan. Talán csak a zene. A veled való kapcsolat megbolygatott bennem sok-sok, számomra eddig ismeretlen, megfoghatatlan érzést. Nem tudom, mi van velem. Amikor nap mind nap rád gondolok, s főleg, amikor leveleidet megkapom, sírni volna kedvem. De nem sikerül. Erőlködöm, erőlködöm, de nem jön könny a szememből. S ez még keservesebb. Aztán, amikor abbahagyom až erőlködést, hirtelen elszomorodom és pityeregni kezdek. Sokszor egész délután nem csinálok semmit, csak fekszem a heverőn ,és a mennyezetet bámulom. És persze gondolkodom. Nagyon szeretek gondolkodni. Agyamban lázasan kergetik egymást a gondolatok, magukkal ragadnak, fölrepítenek, hogy aztán újra lezuhanjak az unalmas, rideg valóságba. Nem szeretek ebben a világban élni. Másra vágyom, nem tudom mire, de másra. Ne haragudj, hogy Ilyeneket írok, de nincs kinek elmondanom. Ezért tartottam fontosnak, hogy minél hamarabb leugorjak M.-be.

Azok helyébe a pontok helyébe nem gondoltam semmit. Egyszerűen nem tudtam befejezni a mondatot, illetve ott vége is van a mondatnak. Aztán tovább haladtam az írásban, tovább, mert magukkal ragadtak az érzések és csak írtam, írtam. Akárcsak te, a mostani leveledben. Szinte látom, csak úgy dől belőled a szó, alig tudtál megállni. És ne kérj bocsánatot a csúnya írásért. Gyönyörűen és olvashatóan írsz. Ellenben nekem kellene visszamenőleg is sorozatosan bocsánatot kérnem ezért a förtelmes macskakaparásért. Miért írod, hogy már nem vagy a barátom? Ez közönséges hazugság! A legjobb barátomnak tartalak. Nem tudom, érvényes-e ez fordítva. Ebben nem vagyok biztos, írtért a srácod természetesen a legjobb barátod is. Remélem, boldog vagy. Ha igen, akkor nekem ennyi elég. Ez most furcsán hangzik, de így van. Nincs miért boldognak lennem.

C.! Én nem tartalak a kutyámnak, nem nézlek le és amit gondolok rólad, azt őszintén megmondom. Nagyon fájt, amikor ezeket írtad. Inkább én lehetnék a kutyád, szívesen szolgálnálak, ha melletted élhetnék. Ezt nem hízelkedésből írom. Nagyon rendes, őszinte, tiszta, nyíltszívű, okos lány vagy. Boldog lehet a srácod, hogy veled járhat. Bocsánat, ehhez semmi közöm.

Ha valamivel megbántottalak, nem szándékosan tettem, ne haragudj rám. És ne sírj annyit, könyörgöm, miért sírsz? Miattam? Értem? Nem érdemiek meg ennyi könnyet. Hülye barom és mocskos alak vagyok. Szia! Annyi puszit küldök, amennyi könnyet értem ejtettél.

Már vége volt a háborúnak, amikor ez az eset megtörtént velem, mondta István bácsi, és mi gyorsan köréje telepedtünk, nehogy egyetlen szaváról is lemaradjunk. Hazafelé tartottunk a hadifogságból. Falvakat, városokat kikerülve lopakodtunk az éjszaka leple alatt, mert az a hír járta, hogy összefogdossák a volt foglyokat és Szibériába küldik kényszermunkára. Az éhség végül bekényszerített minket G.-be. Vigyázzanak, mert igazoltatnak, figyelmeztettek a helybeliek. Szívesen meghúznánk magunkat valahol, mondtuk. Van a közelben egy zsidó szálló, de oda bizony csak zsidók mehetnek. Maguk zsidók? Nem. Hát akkor ajánlom, menjenek tovább. Most mit tegyünk? Talán próbáljuk meg azt a szállót, javasoltam. Próbáljuk meg, vagy kidobnak bennünket, vagy nem. Jó három kilométert gyalogoltunk, mire odaértünk. Az egyik társunk nagyon berezelt. Mi lesz, ha megnézik, körül vagyunk-e metélve? Ne íélj semmit, csak gyere. Beléptünk. Sehol senki. Egy üres szobában három ágyat találtunk.