Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - ÉLŐ MÚLT - Virágh Józsefné: A komáromi színjátszás története 1792—1918

hónapi „vergődés” után elhagyta a várost. Március elején Fekete Gábor és Balogh István egyesült társulata érkezett Komáromba, s március 8-án bemutatták Dugovics András Bátori Máriáját. Májusban a Komlóssy-társulat tért vissza, s 19-én előadta a Tigris Róbert, vagy a néma menyasszony című darabot. Az előadásról Szentandrásy (Czuczor Gergely álneve) tollából maradtak fenn a következő elismerő szavak: „...a játéknak derék előadása”. Komlóssy komáromi szerepléséről egyébként csak rövid hírlapi tudósítások maradtak fenn. Az előadott darabok a német romantikus iskola termékei; sőt, még az angol, a francia és a spanyol színművek is német átdolgozás után kerültek színpadra. A Magyar Királyi Helytartótanács ugyanis csak azokat a darabokat engedélyezte játszani, amelyek a bécsi színpadokon is szerepeltek.

1834 végén Baki Gábor kis társulata érkezett a városba. December 20-án a Vanda, a krakói hercegnő című 5 felvonásos drámával kezdték vendégszereplésüket, majd — 17 esti előadás után — 1835. január 20-án a Kísértő fehér szűz, vagy a lelkek viadala éjfélkor című darabbal búcsúztak Komáromtól.

Sajnos, a múlt század harmincas éveiben a komáromiak már jobban szerették a cirkuszt, mint a színházat. Ezt tapasztalta Déryné is, aki ekkoriban másodszor — és utoljára —, Fekete színtársulatával vendégszerepeit Komáromban. „Nagy baj van — írja Naplójában —, éppen itt, a színház mellett épített egy német egy roppant nagy bódét, s ott bűvészkedik. »Tíz krajcár a belépő díj, uraságoknak tetszés szerint.« Ráncigálja, táncoltatja dróthalait. Midőn a színházba kellene jönni, itt megy el előttünk a közönség, s nem a színházba, hanem a bódéba tolong.” Csak az vigasztalta Dérynét, hogy egy régi, kedves ismerőse is volt a társulatnál: Egressy Béni. Nyomorgott az egész csoport, s Déryné — hogy Komáromból tovább juthasson — kénytelen volt zálogba adni az ékszereit. Nem jó fényt vet a korabeli város lakosaira, hogy Déryné után a nemzet csalogánya, Blaha (Kölesi) Lujza is hasonló helyzetbe került Komáromban.

Az 1835 és 1856 közötti időből kevés feljegyzés maradt ránk a Komáromba látogató társulatokról. Egyedül a birtokomban levő múlt századbeli színházplakátok alapján rekonstruálható néhány mozzanat.

1841-ben Fekete Gábor színtársulata fordult meg Komáromban (a csoportot a városban működő „Nemzeti Színészet előmozdítására alakult részvényes társaság” vette szárnyai alá), 1849 júniusában pedig Pázmán Mihály társulata.

1852-ben két színtársulat fordult meg a városban. Márciusban Ujfalusy Sándor csoportja, június elején pedig Szabó Károly társulata, amely egész nyáron Komáromban maradt, s szeptember 6-án Hegedűs Hazatértek című 4 felvonásos drámájával búcsúzott a közönségtől.

A múlt század ötvenes éveinek műsorterve abban tér el a húszas évekétől, hogy a század közepére emelkedett az eredeti magyar darabok száma. Szigligeti művei mellett színre kerültek Kisfaludy Károly vígjátékai és több, azóta már elfelejtett magyar szerző művei is. A húszas évek Kotzebue-imádata teljesen eltűnt.

1853 elején ismét Szabó Károly társulatával találkozunk Komáromban, amelynek vezetését időközben Ujfalusi Sándor vette át. Ebben az időben már 80 °/o-ban teret hódítottak a magyar színművek, elsősorban Szigligeti darabjai.

Az 1856-ban Komáromba érkező Hetényi józsef és Molnár György színtársulata a „Szarka uram kertjében” felállított pajtában játszott (a mai Pohraničná utcában). Az 1858-as színlapok Csabai Pál társulatának vendégszerepléséről tanúskodnak, míg 1859 májusában—júniusában Kőszegi Endre társasága játszott a sétatéri arénában. Baranyai józsef A komáromi színészet történetében azt írja, hogy 1859 júniusában egyebek között A sírásó, vagy a lelkek járása Karácsony rémes éjszakáján című hát- borzongató drámát is bemutatták: „A színlap rettenetes borzalmas dolgokat Ígért: a színpadon vadfarkas robog végig, szájában emberkoponyával, lesz tűzokádó kígyó, a levegőben szellemek úszkálnak, a hold a felhő között világítani fog, a hó esik és a sírokat hó és zúzmara fedi, dermesztő hideg is lesz, a szél állandóan fújni fog, embernagyságú csontváz halad végig a színen és tüzes vaddisznó robog végig, a sírköveken baglyok ülnek és huhognak, a sírkövek rózsabokrokká változnak át stb. stb. Képzelhető, hogy tódult a komáromi közönség erre a sok Ígéretre. A színlap azonban mást is igér: hat komáromi kislány az előadás előtt táncot fog lejteni. Ezeket a kisasszonyokat Hillei Emma táncosnő tanította be, aki egyik felvonásközben lengyel tán