Irodalmi Szemle, 1983
1983/9
Jozef Bubák A Pozssnyban élő, komáromi születésű fiatal festő, Jozef Bubák művészete emberközpontú. Ceruzarajzain a lélek és a meztelen emberi test harmonizálása az ókori görögök esztétikai ideáljával rokon. Számára mindkettő — az are és a test is —, az ember egyediségének kifejezője. Az emberi lelket és annak állapotait képzőművészeti eszközökkel (pont, vonal, szín stb.) fejezi ki. Az emberi fizikum szépségének láttatásával egyidejűleg az egyénnek az univerzumba való beolvasztására törekszik. Fontos számára a test anatómiai pontosságának megrajzolása. Figuráit koordináta pontok és vonalak pókhálója szövi át. Az alkotás értelmi és érzelmi oldala rajzain egyensúlyban van. Tartalmilag elsősorban a fogantatás, a születés, az élet és az elmúlás kérdései foglalkoztatják. Mindezt nem az ember önmagába zárt világában, hanem az őt körülvevő életfeltételek komplexumában vizsgálja. Összetett lelkületű modelljei gyakran az állandó munka — Bubák másoknál intenzívebben érzékeli az idő vágtáját — okozta bezárkózottságának egyedüli hajtórugói, inspirációs forrásai. A velük folytatott hosszantartó eszmecserék, a külső-belső feltárás nemcsak a rajzolt személy, hanem általános igazságok, és saját maga megismeréséhez vezetnek. Rendkívüli rajztudása monumentális alkotásain kifinomult szülés plasztikai érzékkel gazdagodik. Szabadtéri és belsőépítészeti díszítőmunkáit az adott épület, terem, illetve környezet jellegével, méreteivel igyekszik tökéletesen összehangolni, miközben sohase veszíti szem elől az emberi léptéket. Akárcsak kisméretű képein, itt is a szabálytalan emberi test és a meghatározó geometriai formátum kiegyenlítésére törekszik. A. GÄLY TAMARA Ikarosz, ceruza, 1978
