Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesd! János: Kodály Zoltán és a szlovákiai magyar zenekultúra (interjú Ág Tiborral)

műveket is a műsorukra tűztek. Maga az, hogy az országos énekkari fesztivál Kodály nevéhez kapcsolódik, kötelez. Kötelez arra, hogy a fesztiválon résztvevő kórusok művészi színvonala egy bizonyos szintet érjen el. Tehát maga az, hogy a Kodály- napokon egy kórus részt vehet, már Igényelhet bizonyos színvonalat; nos, ez a színvonal tulajdonképpen minden további fesztiválon egy kissé emelkedik. Tehát a mérce, amellyel a kórusok teljesítményét, éneklését mérik. De nemcsak ez a színvonal-emel- kedés az egyetlen, amit pozitívumként könyvelhetünk el a Kodály-napok eddigi eredményeiben, hanem az az élmény, amit az énekkar tagjai átélnek akkor, amikor egy hatalmas összkar előadásában megszólalnak Kodály művei. Ez olyan felejthetetlen, hogy ehhez fogható élményt egy kórus egymaga nem tud elérni. Tehát nemcsak a közönség számára különleges élmény ez, hanem azok számára is, akik énekelnek az összkarban. Ezenkívül jelentősen emeli a Kodály-napok művészi színvonalát az, hogy az utóbbi években kötelező a kórusoknak a fesztiválra megtanulni egy-egy Kodály- művet. A Kodály-műveknek a betanulása arra ösztönzi a kórusokat, hogy nemcsak a kiválasztott műben, de általában a tanulásban olyan dolgokra figyeljenek, ami a színvonalemeléshez vezet. Összegezve: a Kodály-napoknak a hasznát egyrészt az esztétikai élményekben, az emocionális élményekben látom, valamint abban, hogy serkentik az ott résztvevő kórusokat az egyre magasabb színvonal elérésére.

— Mely kórusainknak sikerült országos művészi színvonalra emelkedni?

— Több éve figyelemmel kísérem nemcsak a hazai kórusoknak a színvonalát, tehát a szlovák és a cseh kórusoknak a színvonalát, hanem módom van nemzetközi fesztiválokon is meghallgatni kórusokat. Az országos követelményeket tekintetbe véve, a mi kórusaink lassan fölnőnek az országos színvonalhoz. A legutóbbi Kodály-napokon a kassai Csermely kórus, vagy a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház és a CSEMADOK helyi szervezetének kórusa, mely nemrég vette fel Bartók Béla nevét, már eléri azt az átlagos színvonalat, amely országosnak nevezhető. A magyar tanítók kórusáról is szólni kell. Annak ellenére, hogy nem vett részt a legutóbbi Kodály-napokon, valójában élkórusaink közé tartozik, s teljesítményét tulajdonképpen az országos minősítés fémjelzi — tavaly a mai szlovák zeneszerzők kórusműveinek az előadásáért különdíjat kapott. Ezekhez a kórusokhoz kell mérni a többi kórusnak a célkitűzéseit és a színvonalát. Ha létszámban és minőségben, művészi tolmácsolásban, tiszta éneklésben és további más kritériumokban elérik ezeknek a kórusoknak a színvonalát, akkor valóban elmondhatjuk, hogy a Kodály-napoknak a kórusok fejlődésében is óriási jelentősége volt.

— Ön az ötödik Kodály-napokról írott (Oj Szó, 1981. június 26.) értékelése címéül szándékosan választotta Kodály egyik zenepedagógiai munkájának címét: Énekeljünk tisztán. Ezzel csak a tiszta intonációt akarta számon kérni?

— Elsősorban azt. Elsősorban a tiszta intonációt, mert bizony a Kodály-napokon szerepelt jónéhány kórus énekléséből éppen ezt az alapvető követelményt, a tiszta intonációt hiányoltam. De nem kizárólag az intonációra gondolok akkor, amikor Kodálynak az Énekeljünk tisztán című zenepedagógiai munkáját idézem. A tiszta éneklés ugyanis az intonáción kívül az érthető szövegkiejtést, a pontos ritmust és a megfelelő műsorválasztást is jelenti. Valahogy az volt az érzésem, hogy a legutóbbi, sőt már az azelőtti Kodály-napokon sem kapott kellő szerepet a kórusok műsorában a népdal. És elsősorban az egyszólamú népdal. Kórusaink, vagyis inkább karvezetőink valahogy még most is azt vallják, hogy az egyszólamú népdaléneklés kisebbrendű, vagy kisebb teljesítményt jelent, mint egy kórusműnek az eléneklése. Nos, ez nagy tévedés, mert Kodály Zoltán jónéhány írásában említi, hogy a népdalok éneklése és a tiszta intonáció nagyon szorosan összefügg. Több művében említi, hogy a pentaton dallamok éneklése milyen fontos szerepet játszik a gyermekek zenei nevelésében. Az, hogy egy olyan hangsorban mozgó dallamot énekelnek, ahol nincs félhang-távolság. Munkája, az Énekeljünk tisztán, tulajdonképpen olyan hangközökre épül, amelyek valóban tiszták, tehát zeneelméletileg is tiszta hangközöket alkalmaz, s a tiszta hangközök tiszta éneklésével próbálja rászoktatni az énekeseket a tiszta intonációra. Énekkaraink több népdalcsokrot énekelhetnének népdalkincsünk régebbi, archaikusabb részéből, ahol jócskán találunk ötfokú hangsorban mozgó dallamot. Ez csak elősegítheti a tiszta intonációt. És egyúttal a műsort is színesebbé teszi, tisztább és magyarabb lesz.