Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - Turczel Lajos: Az Irodalmi Szemle pluszfeladat-vállalásai
AZ IRODALMI SZEMLE PLUSZFELADAT-VÄLLALÄSAI Az Irodalmi Szemlével kapcsolatban én meglehetősen elfogult vagyok, hiszen až írószövetség magyar csoportjának vezetőségi tagjaként teljes szívvel, odaadással vettem részt azokban az „előcsatározásokban”, amelyek sok felesleges huzavona után végül is a várva várt és a Fábry Zoltán által „Ideje már bizony”-gesztussal üdvözölt folyóirat megszületéséhez vezettek. Ha most a negyedszázados évfordulón mérlegelni akarom az eddigi utat, akkor nincs szükségem a pozitív elfogultságra, mert minden szépítés, nagyítás nélkül megállapíthatom, hogy a nagy veszteségek után újrainduló irodalmunk fejlődésének felgyorsulásában, a minőség felerősödésében az Irodalmi Szemlének rendkívül nagy része volt. Akkor indult, amikor irodalmi életünkben — éles és szenvedélyes vitákat, irodalompolitikai és esztétikai polémiákat kiváltva — az első nemzedékváltás is végbement. A „Nyolcak” berobbanásának, türelmetlen újatakarásának ideje volt ez, s mindazt, ami akkor és azóta irodalmunkban történt, a legnagyobb mértékben és a leghitelesebben az Irodalmi Szemle évfolyamai, számai tükrözik. A történelmi körülmények okozta késettségünk miatt nem kevés sutaságot, kezdetlegességet is találunk a szaporodó évfolyamokban, számokban, de a lényeg az, hogy folyamatosan lépésről lépésre új tehetségek fellépésének, rosszul indult pályák helyreigazodásának, műnemek-műfajok kristályosodásának, a kritika és az irodalomtudomány korszerűsödésének is tanúi lehetünk. Érdeme az Irodalmi Szemlének az is — és most már itt csak erről fogok szólni — hogy az irodalom szférájából ki-kitekinget a művészeteknek és a társadalomtudományoknak a fejlődésére is. 1962 elején, mikor az írószövetségi szekció kibővített összejövetelén értékeltük a négy évfolyamon túljutott folyóiratot, és megvitattuk a további feladatokat, Az Irodalmi Szemle küldetése címmel én tartottam vitaindító előadást, és abban az irodalmon túli szükségszerű sokoldalúságot is hangsúlyoztam: „Az Irodalmi Szemle alapvető hatóterülete a csehszlovákiai magyar irodalom, de érdeklődésének néhány irodalmon kívül eső területre is szükségképpen ki kellene terjednie. Elsősorban a művészetek többi ágára: a képzőművészetre, a zene-, szín- és filmművészetre. Ezenkívül erejéhez képest figyelmet kellene szentelnie a néprajz, nyelvtudomány, szociológia, történettudomány aktuális kérdéseinek. Ennek a szükségszerű sokoldalúságnak pedig egyszerű oka van: a művészeti és szaktudományi sajtónk teljes hiánya”. A vitában és később is igen sokan voltak azok, akik a sokoldalúságot feleslegesnek, helytelennek tartották, de a lap vállalta a profiljához közelálló pluszfeladatokat. Persze az lenne az ideális helyzet, ha az irodalmi lap pluszfeladat-vállalása valóban szükségtelen és felesleges lenne. Ha például nekünk is lenne olyan sokoldalú és színvonalas ismeretterjesztő lapunk, mint a bukaresti A Hét, amely nemcsak a művészeteknek és a humán tudományoknak, hanem a természettudományoknak és a technikának a fejlődését is élénk figyelemmel kíséri, és korszerű publicisztikus és esszéisz- tikus szinten közvetíti. Ilyen lapot nálunk egy meglévő mutációs lapból: A Természet és Társadalomból is lehetne csinálni, és ezáltal egy komoly társadalmi kérdés is megoldódna: szétszórt természettudományos és technikai végzettségű értelmiségünknek a kisebbségi szellemi életbe való aktív bekapcsolása. Turczel Lajos
