Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Dávid Teréz: Séta a MATESZ körül
vonzásába kerül, amely szerinte előmozdíthatja fejlődését... ezért is elkívánkozik a társulattól.. Mi a véleménye Klimits Lajosnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma munkatársának? — Szerintem a főiskolások egyszerűen visszaélnek a színház és a nézőközönség bizalmával, amikor a főiskolára való felvételük alkalmával a színháznak elkötelezik magukat és szavukat nem tartják be. Ám ez ellen adminisztratív úton nem tehetünk semmit, vagy nagyon keveset, ha ők maguk nem tudják, mivel tartoznak a társadalomnak és az intézménynek, mely ösztöndíjjal egyengette útjukat. Ami pedig a rendezőket illeti? Nos, más megoldás híján egyelőre a társulat tehetségesebb tagjaiból átképzett rendezőkkel dolgoznak, ami tulajdonképpen nem is lenne hiba, ha a megfelelő szerepkörre lenne elegendő színészalkat. Ezért hívnak vendégrendezőket Magyarországról, mindig azt, aki éppen elfoglaltság híján van és aki mindig szívesen látott vendég minálunk... A megoldás helyes, amennyiben a vendégrendező ismeri a foglalkoztatott színész teljesítőképességét, erényeit, hibáit — véljük mi. No és végül, ha a dramaturgia a régen vitatott könnyű műfaj helyett nem kísérletezne mostanában valami házon belül gyártott commedia dell’arte-szerűséggel, úgynevezett avantgardizmussal, azzal sem a kívánt színvonalon. Az avantgarde műfajnak, mint tudjuk, országunkban nemes hagyományai vannak, és ami Magyarországon még aktuális, minálunk már túlhaladott álláspont. Ez a műfaj itt a húszas-harmincas években volt újszerű. A MATESZ szempontjából tehát az ilyesmi már inkább megtorpanásfélét jelent, főleg azért, mert a körülöttünk működő szlovák testvérszínházak már minden szempontból letisztultak és előbbre lendültek a mai korszerű színjátszás útján ... Mi tehát a teendő? — adjuk át a szót ismét Klimitsnek: — A színház vezetőségének fel kellene mérnie a megtett utat és szabadulnia keli azoktól a jelenségektől, melyek gátolják a fejlődést, sőt inkább zsákutcába vezetnek. — Annak idején a színház vezetőségét sok támadás érte, hogy leereszkedik a közönség ízléséhez. Véleménye szerint, amit ma produkál a színház, az fejleszti a közönség ízlését? — Az eredményekben feltétlenül van néhány sikeres kísérlet. Ezek tanulságait kellene levonni és ezekre építve tovább haladni. Természetes, hogy az ilyen kísérleteknél születhetnek vadhajtások is, de éppen ezek azok, amiktől szabadulni kell. — Lenne tehát valamilyen konkrét javaslata a színház vezetésével kapcsolatosan? — Én nem vagyok színházigazgató, az ő feladata a vezetőséggel együtt elgondolkodni az adott helyzeten, az adott történelmi helyzeten, melyet szolgálni hivatottak. A Magyar Területi Színház a Szlovák Szocialista Köztársaság területén működik, elsőrendű feladata tehát kielégíteni a csehszlovákiai magyarság színházi kulturális igényeit. Tudatosítania kell azt is, hogy azokon a területeken, amelyeken előadásait tartja, a nézőknek módjuk van ellátogatni szlovák színházakba, sőt magyarországi színházakba is. Működési területén három televíziós programot lehet nézni, négy rádióadást lehet hallgatni. Ez mind befolyásolja a színház arculatának kialakulását. A Magyar Területi Színház napjainkban már nem lehet utánjátszó színház. Nem tolmácsolhatja közönségének csakis a „nagy” színházak sikereit — ahogy ez a múltban volt, mert azok a sikerek a nézőhöz sokkal gyorsabban eljutnak más utakon. Amennyiben a MATESZ valóban vonzó akar lenni, olyan műsorpolitikát kell folytatnia, amilyet más színház, televízió, rádió nem folytat. Ki kell alakítania saját csehszlovákiai magyar arculatát. És ezt nem csupán a játékstílus jelenti, hanem a műsorpolitika is. A színháznak olyan darabokat kell műsorára tűzni, melyeket közönsége sem a televízióból, sem a rádióból, de más színházak műsorából sem kaphat. Én a magam részéről meg vagyok győződve azonban, hogy a színház jelenlegi vezetősége eredményesen birkózik meg végül ezekkel a problémákkal... Legyünk talán egy kis türelemmel ... Türelemmel leszünk. Körsétánkat tehát a MATESZ igazgatójának, Takács Ernődnek kivonatos nyilatkozatával fejezzük be. (Üj Szó, 1982. IX. 3.) Takács mindenekelőtt beszámol a következő év dramaturgiai tervéről. Jelzi új drámaírók avatását. Beszél a szinte történelmi jelentőségű eseményről, hogy I. P. Kiszeljov a szaratovi Ifjúsági Színház főrendezőjének, a Szovjetunió nemzeti művészének szemé
