Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - KRITIKA - Varga Erzsébet: Jegyzetek a cseh nyelvű Nyugat-antológiáról
JEGYZETEK A CSEH NYELVŰ NYUGAT-ANTOLÓGIÁRÓL A legrövidebb kritikák, recenziók általában a legfigyelemreméltóbb, legjobb könyvekről születnek: azokról, amelyekben a legkevesebb a birálnivaló s amelyek a legkevésbé szorulnak magyarázatra. Ha tehát túlságosan rövidre sikeredik majd ez az írás, az nem elsősorban a recenzens hibája, hanem mindenekelőtt a témául kínálkozó könyv erénye. Mert kinézetét, formáját, képanyagát, grafikai elrendezését tekintve szép, érdekes, tartalmára nézve pedig gazdag, értékes, gondolatébresztő könyv a cseh nyelvű Nyugat-antológia: a nem túlságosan terjedelmes kötet a lehető legteljesebb áttekintést nyújtja a Nyugatról mint mozgalomról, a Nyugatnak a magyar irodalmi-művészeti és társadalmi életben betöltött pótolhatatlan, szerepéről, s kiváló cseh fordításokban — Kamil Bednár, Karel Boušek, Václav Danök, František Halas, Ladislav Hradský, Ludék Kubista, Jindŕich Pokorný, Jana Štroblová és Vilém Závada fordításában — mutatja be az olvasónak hét kiemelkedő magyar költő, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Füst Milán és Szabó Lőrinc költészetét. (Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula és Füst Milán versei egyébként első ízben jutnak el könyv alakban a cseh olvasóhoz.] Ennyire teljes, ugyanakkor áttekinthető és egységes összefoglalás talán még magyar nyelven sem jelent meg a Nyugatról. Az antológiát akár tankönyvként is nyugodtan használhatnánk. A gyűjtemény bevezető tanulmányát, utószavát, valamint a bemutatott hét költő munkásságát értékelő-méltató miniesszéket a magyar irodalom egyik legtevékenyebb csehországi népszerűsítője, Rákos Péter irodalomtörténész írta, s a válogatás, az összeállítás — gondolom (ez ugyanis nincs feltüntetve a könyvben) — ugyancsak az ő munkája. A kötetben közzé tett írásairól okvetlenül meg kell említenünk, hogy azok nem csupán a cseh olvasóközönségnek tudnak újat mondani, hanem a Nyugatot aránylag jól ismerő magyar olvasóknak, sőt a szakembereknek, az irodalmároknak is. (Ez utóbbiaknak főleg az eredményes irodalomnépszerűsítés hogyanjára mutat példát Rákos Péter.) Rákos ezenfelül az elképzelhető legtermészetesebb módon határol körül például olyan irodalom- és művészettudományi fogalmakat, kategóriákat, amelyeket gyakran irodalomkritikusaimk is pontatlanul használnak. Egyetlen példát említek: bevezető tanulmányában tényekkel bizonyítja, hogy a Nyugat modern, nem Varga Erzsébet (Velká generace. Básnici Nyugatu, Odeon 1982.]
