Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Hegyi Ferenc: A szenei Collegium Oeconomicum

■erdőszélre fülemülét fogni, nullo habito respectu Diei Dominicae. Botránkozó rektora kajánul jegyzi meg: Séd nihil cepit.44

IRisinger Özséb tanítja a Studium Sonnenfelsianumot. 1771-ben ugyanis új tanszéket kap Szene, a Studium Politicae Cameralist. Ez az egyetlen tiszta elméleti tárgy, s taná- Tának fő feladata bebizonyítani, hogy a gazdaságpolitika, nevelés, közegészségügy, a „kényelmes élet biztonságos élvezésének biztosítása” az állam atyai gondoskodásának a tárgya. Sonnenfels Grundsätze der Polizey, Handlungs und Finanzwissenschaft c. műve alapján a gyakorlati kérdések tudományos alátámasztásában kellett roppant leleményesnek lennie. Risinger kitűnően felkészült tanár, bécsi vizsgájáról dicsérő leirat érkezett Szencre; ebből értesülünk, hogy az új tanár 300 forint fizetést (egy jobban fizetett kamarai mérnök kapott ennyit) és 200 forint jutalmat kap szakkönyvekre.45 Hogy hogyan tanulták a jórészt mérsékelt német nyelvi tudású alumnusok ezt a nehéz 'elméleti tárgyat, erről a félévi minősítéseket leszámítva, nincs adatunk. Risinger szép pályát futott be: az 1776-i szenei tűzvész után a kassai akadémián tanít, majd ennek igazgatója, 1796-ban nyugalomba vonul teljes fizetéssel, ill. Vácon spirituális, majd haláláig piarista rendfőnöki asszisztens.46

5. A tanintézetben folyó munkáról már az eddigiek alapján is képet tudunk magunknak alkotni. Szükséges azonban az élesebb betekintés is. Tekintve, hogy a mohó merkantil szellem annyiféle tantárgyat zsúfolt az iskolába, e helyt bemutatóul csak a kollégium geodéziai munkásságára próbálunk világosságot vetni. Ebben nagyon segít az, hogy az Országos Levéltárban47 és a Piarista Levéltárban fennmaradt az alumnusok és a szenei piarista kamerális tanárjelöltek megközelítően 4 tucat térképe, amelyet vizsgadolgozatul készítettek megadott témára. Az intézet rektorának ugyanis kötelessége volt, hogy félévenként tantárgyak szerint is minősítse az alumnu- ■sokat, továbbá be kellett mutatni a hallgatók építészeti, geodéziai rajzait, könyvviteli munkáit és charaktereit (szépírási és stílusgyakorlatait).48 Ezeket a vizsgadolgozatokat egy szekeret kitöltő 20 hatalmas mappában maga a rektor szokta beszállítani Pozsonyba a Helytartótanácshoz. Kezünkben van még a tanítás megindulásakor (1764) beszerzett műszerek és eszközök kimutatása;49 ezt a későbbi vásárlások és javítások számlái, valamint Mák Sebestyén tatai Elenchusa alapján még ki is tudjuk egészíteni. Az első műszerállományt az ismert Walcher József bécsi mat. és mech. professzor, udvari kamarai tanácsos állította össze. A javításokat többek közt a bécsi Sossleben végezte.50 A műszereket Eszterházy főkancellár fiának magyar piarista nevelője Szylcz Károly szokta beszerezni a Voigtlander-cégnél. Szálcz Bécsben tartózkodott s így nagy segítségére tudott lenni a szenei intézetnek. Kezünkben van továbbá a kollégium tanári könyvtárának építészeti, bányászati, ichnográfiai és egyéb alkalmazott matematikai, valamint perspsktívaelméleti (köztük sok gazdagon illusztrált) szakkönyveinek jegy- zéks. Ez a jegyzék legalább olyan gazdag szakkönyvállományt mutat, mint a szintén kezdő selmeci bányatisztképző intézet könyvtárának Poda Miklós S. J., bányagépészet- és matematikatanártól 1765—70-ben összeállított, tehát egykorú leltára.51

Az első földmérést a tanítás megkezdése után két hónappal végezték, amikor is a Szentgyörgy felé eső szántóföldeket vették fel. Ez volt egyúttal az első tentamen is, ;.m?Iy5t Tapolcsányi rendfőnök jelenléte tett ünnepélyessé.52 A későbbiek folyamán is leginkább Cseklész irányában dolgoztak: Magyarbél, Németbél, Horvátgurab vagy Szenétől keletre: Sárfő, Boldogfalva, Királyfalva, Rété és határaik kerültek felvételre. A kollégium barátai mint jó vendéglátók lehetővé tették, hogy az alumnusok távolabbi helyeken is dolgozhassanak. így pl. az 1773-ból való 3 vizsgatérkép a Vág folyó menti Vallasúr és Varrasúr közti területet ábrázolja a Vággal, egy homokos szigettel, erdővel, kaszálóval, szántóval, réttel „Controvers Wiese” (vitás rét) felírással. Ugyancsak 1773-ból maradt fenn 18 db Cseklész K-i határát ábrázoló térképdolgozat. Egy részük a határt és a rajta keresztülfutó Szered—Pozsony, Szene—Pozsony irányú utakat, valamint a Nagyszombat—Cseklész postautat és D-re a Feketevíz folyót, másik csoportjuk pedig a cseklészi szőlőt, a grófi parkerdőt, szántót, urasági táblát, a magyarbéli és horvátgurabi utat ábrázolja felírásokkal, jelekkel. Ezeken a térképeken tehát az ábrázolt terület nagyjából kétféle, az 'ábrázolás módja azonban különböző. A jelek szerint