Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: „Keressük együtt a színházi megújulás lépcsőfokait!”

éltein Prágában. Így később, az igazgatói kinevezéssel együtt örököltem például a garázs, a kellék- és díszlettár, a bútorszállító kocsi hiányának gondját. Vagy azt, hogy kulisszahordásra Kassán csupán egy háromtonnás tehergépkocsink van, ami eleve meghatározza a Thália Színpadon használatos díszletek tervezését. És ez csak egy töredéke a tornyosuló gondoknak.

— Miben látod a mielőbbi megoldás lehetőségét?

— A jó értelemben vett türelemben és akaratban. A fennálló problémákkal őszintén szembenézve kell őket lépésről lépésre felszámolni.

— És ha nagyobb önállóságot, szabadabb kezet kapna a kassai együttes?

— Ahhoz gazdasági önállóságra lenne szükség, pénze viszont csak az egységes igazgatású Magyar Területi Színháznak van. Ezt a közös költségvetést osztjuk-szorozzuk a lehetőségeinkhez mérten minél igazságosabban és rugalmasabban. Amiben lehet, például az előzetes dramaturgiai tervezgetésben vagy a tehetségesnek talált kezdő színészek kiválasztásában, most is önálló döntésjoga van a Tháliának. A legkellemetlenebb azonban, hogy nincs, aki sajátos arcélű határozott művészi programot adna a kassai együttesnek. De ehhez is türelem kell, mert egyik napról a másikra nem lehet társulatvezető rendezőt leakasztani a szögről. A színház ezért adott lehetőséget Gágyor Péternek, aki két-három érdekes rendezéssel joggal hívta föl magára a szakma figyelmét. Kétségtelen rendezői erényei ellenére azonban neki is még sok mindent kell elsajátítania a színpadi munka emberi, művészi, pedagógiai és társulatszervezési tudományának ábécéjéből.

— A MATESZ születésnapi ajándékként sem tudja meglepni önmagát a Thália Színpad gondjainak megoldásával?

— A fennálló gondok hirtelen megoldásának szintjén nem. A jövő elé azonban már szebb reményekkel tekintünk, mert Prágában rövidesen befejezi taulmányait korábbi színészünk, Horváth Lajos. Részben már a tanulmányi eredményei is biztatóak, de kiválóan ismeri a Thália gondjait is, hiszen innen indult a pályafutása, itt volt módja ellesni az eredményes színházvezetés művészetének ezernyi árnyalatát.

— Remélhetőleg ez nem jelenti a nem kevésbé tehetséges Gágyor Péter rendezői személyiségének leépítését.

— Ez nem leépítés, elvégre aki nálunk rendezői státuszban van, az a Magyar Területi Színház rendezője. Pusztán arról van szó, hogy Gágyor Péter inkább rendezésre, mint társulatvezetésre alkalmas típus. így legalább alaposabban belemélyedhet a rendezői mesterség titkaiba, aminek csak a színház látja majd előnyét.

— Ha már személyeket említünk, hadd kérdezzem meg: mennyit nyert a színház azzal, hogy két évadnyi távoliét után ismét visszaszerződött a komáromi együttesbe Dráji Mátyás?

— Ö valóban markáns színészegyéniség, amit a kihagyás utáni első bemutatón is bebizonyított. Sokoldalú művész, akinek színháznál a helye, így külön öröm, hogy a MATESZ tagja.

— Az utóbbi időben egyre többször kerül szóba, vajon a Magyar Területi Színház rendező- vagy színészcentrikus társulat? Mi a véleményed erről a vitáról?

— Mint annyi minden más velünk szemben támasztott elvárás és vélemény, így, ebben a megfogalmazásban ez a kérdés is túlságosan sarkított. A szűkös színészkerettel, három rendezővel szinte lehetetlenség ilyen vagy amolyan centrikusnak lenni. A mi kötelességünk a koncepciózus munka feltételeinek megteremtése, az eredményes csapatjáték támogatása. Nálunk különösen fontos, hogy a szerző, a rendező és a színész is megtalálja a maga helyét; hogy a közönség is megtalálja számításait.

— Beszélgetésünk vége jelé még afelől szeretnék érdeklődni, nézeted szerint van-e a harmincadik születésnapját ünneplő Magyar Területi Színháznak saját mondanivalója?

— Természetes, hogy van; bár én ezt inkább küldetésnek nevezném. íratlan színházi törvény ugyanis, hogy a jó előadások mindig az élet teljességéről szólnak. E színpadi