Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - HOLNAP - Patus János: Nyárutó, Kétely, Intelem, Mindegy, Záróra, Vizsgáló (versek)
PATUS JÁNOS Nyárutó Lehull a nyár, s ha célja van, már csak a hűvös, céltalan ősz jön átvágva kerteken, tetőkön, át vérző szíveken. Furcsa az, ahogyan én állok itt az év közepén sírva. Szívemre, e boltozatos sírra tűzöm sorban az évszakokat. Akit a nap nem csalogat, nem űz, — hiába zaklatja azt az égi tűz — képtelen tovább égni. Augusztus van. Lehull a nyár, mint fáról alma a lábam elé. Boldogtalan — indulnék már (mint aki halna), de visszafelé. Kétely Hihetetlen, amibe születtem: hogy itt vagyok, amikor ott lehetnék, hogy i 11 csak itt van, és ott szünetlen az i t tét is o t tnak emlegessék. Intelem „Mondá az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől.. s felemelt ujjal óva intett: Ne bűnnel törleszd bűneinket!
/
