Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - HOLNAP - Duba Gyula: Rovatindító
HOLNAP Rovatindító Az irodalmakat a múltjuk mellett jövőjük is érdekli. Ez az érdeklődés az irodalom közösségi felelősségéből következik: a saját holnapjában népe, olvasóközönsége jövőjét is látja. Az irodalom kontinuitása az élet folyamatosságának és eleven létének a metaforája. A szellemi jelenlét fejlődőképessége a fizikai lét életképességét bizonyítja. Ezért természetes, hogy nemzetiségi irodalmunkat fokozottan érdeklik — és mindig is érdekelték — a próbálkozó kezdők, a frissen jelentkező új írócsoportok, nemzedékek. Ezen érdeklődés szervezésében és kinyilvánításában lapunk — központi helyzeténél fogva — mindig fontos szerepet vállalt. Természetesen és magától értetődően tette ezt. Hiszen irodalomszervező programjának indulása óta célja, hogy irodalmunk létkérdéseit és fejlődésének előfeltételeit feltárja és megoldásukat vállalja. S már az indulása is fiataloknak az irodalomba való emelésével és tehetségük feltétlen elismerésével történt. A Szemle első száma 1958 szeptemberében közli Tőzsér Árpád és Cselényi László két-két versét, a Férfikort közvetlenül Fábry indítója után. Akkor ezek a közlések már kialakult helyzetet nyugtáztak, mert a két fiatal költő előzőleg is közölte verseit a lapokban, ezért az Irodalmi Szemlében való impozáns szereplésük igazi értelme az volt, hogy az induló lap teljes mértékben felvállalta fiatalos művészeteszményüket és szenvedélyes újat akarásukat. Fejlődése során a lap vállalta a kezdők útjának egyengetését, mintegy hitelesítette íróvá-költővé válásukat. Ez a tevékenysége majd égy évtizeddel később már rovatban, az akkori Vetés rovatában csúcsosodott ki. Irodalomtörténeti tény, hogy ez a rovat indította útjukra az Egyszemű éjszaka és Fekete szél című antológiák szerzőit. S nem eredménytelenül, hiszen ez a nemzedéki csoport a művészi forma jogaira és nélkülözhetetlenségére hivatkozva valóságos „forradalmat” indított irodalmunkban, melynek gyűrűzése azóta is termékenyítően hat esztétikai gondolkodásunkra. A kezdő írók munkáinak közlése, figyelemreméltóan, nem idegen anyagként, megkülönböztetve történt a lapban, hanem annak szerves részeként, termékenyítő azonosulásban vagy vitázó konfrontációban az idősebb szerzők munkáival. A hetvenes évek második felében indult a lap Oj hangok rovata, amely később Műhely címen fogta egybe a következő nemzedéki csoport indulását és munkásságát. Járt úton indultak, erősen az előző nemzedék esztétikai elveinek és életérzésének, valamint formakultúrájának a jegyében, bemutatkozó antológiájuk a Megközelítés vegyes fogadtatásban részesült. A csoportban rejlő tehetségeket később a Főnix Füzetek sorozatban megjelenő első köteteik jelzik, ahol néhány, komoly reményekre jogosító fiatal szerző debütált. S ezzel a mához értünk. Az Irodalmi Szemle létének negyedszázados jubileumán új rovatot indít a legfiatalabb szerzőknek, címe: Holnap. A cím nem mentes bizonyos pátosztól s talán az elsőként közölt anyag sem igazolja jogosultságát minden tekintetben. Igazi értelme azonban reális helyzetfelmérés eredménye. Mindenekelőtt irodalmunk holnapja iránti várakozásunkat és bizakodásunkat jelenti, hitünket a reális folytonosságban. De jelenti a holnap esélyét is, lehetséges minőségét, távlatos eredményességét. Tudjuk, hogy a közölt anyag nem mutat fel kiugró teljesítményt, a versek és a pró-
