Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - Tóth László: Az elvarázsolt varázspálca (mese)
AZ ELVARÁZSOLT VARÁZSPÁLCA Bizonyára sokan tudják, s akik nem, nem késő megtudniuk, hogy a valamilyen tragikus véletlen folytán önmagát elvarázsolt varázsló gazdátlan varázspálcáját a kiöregedett légtornász emelte az asztalról az inge alá. Méghozzá azért, hogy mutatványai előtt estéről estére védőhálót varázsolhasson maga alá, s így — miután öreg napjaira egyre bizonytalanabbá vált — nagyobb biztonságban érezhesse magát. S ha egyszer a varázspálcát megszerezte, elhatározta, hogy ki Is próbálja menten. Amit pedig ő pgyszer elhatározott, az úgy is lett. Inge alatt a varázspálcával a cirkusz felé vette az útját, ahol felkapaszkodott a trapézhoz, gyanakodva nézett szét maga körül, hogy nem látja-e őt senki, majd gyorsan előkapta a hetedhét országban híres-nevezetes varázsló varázspálcáját, háromszor msgiorgatta a levegőben, miközben motyogott valamit hozzá ... A kísérlet sikerült. Alatta vadonatúj védőháló feszült. S mivel volt már védőhálója, a lábai sem remegtek úgy, meg a gyomra sem reszketett úgy, mint azelőtt. Ha pedig nem remegett már sem a lába, sem a gyomra, nyugodtan megengedhette magának, hogy alig várja az estét, amikor a rozoga cirkuszi sátor zsúfolásig megtelik emberekkel, ő pedig felkapaszkodik a trapézhoz. És miután nagyon várta az estét, az este el is jött, a rozoga cirkuszi sátor zsúfolásig megtelt emberekkel, akik között ott volt a bolhát is megpatkoló kovács, a kikapós patikáriusné, a Sár- kánykirállyal viaskodó király, a szép szabóné, s ott voltak a borisszák, a bornemisszák és a többiek is, ö pedig felkapaszkodott a trapézhoz, ahol boldogan nézett szét maga körül, majd gyorsan előkapta az inge alól a varázspálcát, háromszor megforgatta a levegőben, miközben elmotyogta a varázsigét. A varázslat most is eredményes volt. A kiöregedett légtornász minden félelem nélkül kezdhetett hozzá a mutatványához. Mivel pedig a félelemnek mégcsak a szikrája sem volt benne, a gyakorlata is sokkal pompásabbra sikerült, mint bármikor előtte. Mondogatták is a cirkusz sok produkciót látott idősebb nézői, hogy a kiöregedett légtornász mostani mutatványa olyan merész volt és az öreg olyan kecsesen mozgott a trapézon, mint valaha ifjú korában. Újjászületett!, újjászületett! — futott végig az elismerő felismerés lelkendező és lelkesítő hangja a zsúfolásig megtelt nézőtéren. A mutatvány végén pedig alig lehetett lecsillapítani a tomboló tömeget, amelyik sokáig ünnepelte, majd a vállára emelve vitte a lakókocsijáig a kiöregedett légtornászt, aki ezen az estén dupla gázsit kapott az igazgatóságtól. És így ment ezután tovább Is. Így ment ezután estéről estére. A kiöregedett légtornász a közönség lelkendező és lelkesítő buzdítása közepette estéről estére felkapaszkodott a trapézhoz, ahol estéről estére boldogan nézett szét maga körül, majd estéről estére gyorsan előkapta az inge alól a varázspálcát, estéről estére háromszor megforgatta a levegőben, miközben estéről estére elmotyogta a varázsigét. A védőháló estéről estére ott feszült a trapéz alatt. Nem is történt baj ezután soha; a kiöregedett légtornász sohasem hibázott, a mutatványa mindig tökéletes volt. Tóth László
