Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - Keszeli Ferenc: Sötét kékség, Alulnézet (versek)
KESZELI FERENC Ez a bánat már nem a nádfödeles, nem is a csahos, a cafranggal ékes. Ez a rút hideg már egy más zimankó. Folyómedernek alját ne foncsorozd! Az irgalmakat vígan farsangold el! Ne nyerj oltalmat hitelre — tombolán! Lásd: csillogó pókháló jégbe fagyva. A kemencében hernyók orgiáznak, lángoló bárkák érnek révbe, sorban. Őrizd meg! — bár nem menti életed a szó, mikor bástyát építsz s elfogy majd a kő, ha már kígyómarástól se haldokolsz. Kötél a földben — íme: gyökeret ver. Varázsigére nem pereg a harmat, műfák rügyében ébred a cikornya. A meglopottnak minek a tarisznya, haramiának szájába imádság? Aknamezőkön véres margaréták. Ez a vígság már rég nem az a vígság, ez a mulatás sosem volt tivornya. A füstjelekben véres csík botorkál. Keréknyomokban madarak fürdöstek ... Kökény a deret türelemmel várta .. . Legallyazottan fűzfák sorakoztak . .. Csobban a vízben a hídpénz — elmerül. Csillan vízgyűrűből épült kupola: romot se hagyva, lassítva leomlik. Sötét kékség
