Irodalmi Szemle, 1983
1983/6
Albín Brunovsky A közel ötvenéves Albín Brunovský a kortárs szlovák képzőművészet egyik legizgalmasabb egyénisége. Eddigi életművének értékelésekor óhatatlanul, de nem a misztifikáció szándékával kívánkozik elő a „jelenség“ fogalma — mert aligha férhet kétség ahhoz, hogy igen ritka képességű, rendkívüli tehetségű rajzművésszel állunk szemben, aki műveiben korántsem csak a saját képzőművészeti tudását testesíti meg, de álmait, filozófiáját, humanizmusát tárja fel. Hogy mindez együttesen valóságos és valóságon túli, úgymond szürrealista, az még nem azt jelenti, hogy Brunovský a tudat alatt örvénylő ösztönök krónikása. Esetében ez kevés lenne. Ö a világra és önmagára, az ember és a természet, a társadalom kapcsolatára kíváncsi, s az ebből eredő kérdések megválaszolására egyszerűen csak oly módon képes, hogy már az önmagához intézett kérdéseket is rajzban teszi fel. Persze a művek nemcsak együttesen, kiilön- külön is sugallhatják, sugallják, hogy alkotójuk egyik legnagyobb erénye az a mesterségbeli tudás, amelynek ha több birtoklója lenne, kevesebben kényszerülnének a képzőművészetben olyannyira elburjánzott modernkedésre. Arról ugyanis könnyen kiderül, hogy gyakran nem egyéb, mint a modernizmus szánalmas mímelése. Szerencsére Brunovskýt ez nem érinti. Egy-egy tárlata minden esetben jó alkalom annak bizonyítására is, hogy valójában nem létezik értő és értetlen közönség, hogy nincsenek „vakok“ és „vájtszeműek“ — csak művészek vannak és mutatványosok, sőt kuruzslók, akik végül is nem fontosak. Albín Brunovský igazán fontos alakja a szlovák képzőművészet értékeit megteremtő, illetve tovább gazdagító alkotók közösségének, melynek jó hírnevét kiállításaival eddig négy kontinensen öregbítette. K. F.
