Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: A folytatás — gondolati és esztétikai többletjelentés

s e szerkezettől jelentésben gazdag nyelvi, gondolati alkotások-e — akkor már nem annyira kétséges, hol a helyük ezeknek a műveknek.

A Kötet első ciklusában az Adalék a nyolcadik színhez című mű nyilvánvalóan külső formai megoldásában is (Szenei Molnár és Kepler dialógusa) a drámai művek szerkezeti elemeit kelti életre, s olyan feszes motívumszerkezetet teremt, amelyet csak a legjobb költői alkotásokban lelhetünk. Nem kisebb ez a feszesség annál, melyet a hagyományosabb versszerkesztési módon valósítanak meg — csak épp egyfajta kötetlenség-élményt is adnak, illetve létrejönni engednek.

Nem kínálja magát mindig tálcán a költemények jelentése, „értelme” sem. A Valete, a Téli levél a kedveshez, az Adriai miniatűrök lényege első olvasásra evidens, a Nagy Károly lovas szobrára, a Tanulmány egy Bosch-képhez, a Körök, a Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset című művek viszont rögtön igénylik a másodszori olvasást is, hogy a kezdettől intenzív olvasói sejtéseknek tisztulását érjük el az értés teljessége felé. A képzőművészeti alkotások (szobor, festmény) inspirációja ui., valamint az utóbbi mű sajátos „antivers” tematikája újabb és újabb fel- és megismerendőt tartogat.. . Míg a művészi élmény előbb felbontható képi, érzelmi és gondolati komponensekre, addig máskor az állítások tagadásának láncszerű egybekapcsolódása, a nihil problematikája nyugtalanítja az olvasói fantáziát. . .

Tőzsér verseinek olvasása nagyon határozottan felkelti a „másként nem lehetett" formai élményét is. Az egyedüli lehetséges forma megvalósulása szembeötlő az Egy felkoncolt születésnap nézőterén és a Körök című kompozíció esetében. A két mű sajátosan egyedi megformálása első látásra nyilvánvaló. A Felkoncolt születésnap... terjedelmes szövege, nagy egységekre való bontása, az egyes szakaszok szálainak kapcsolódásai, az egységeken belüli kisebb alkotórészek rendszere tudatos komponálást mutat. A vers utolsó (negyedik) nagy egysége a téma kaliberéhez méltó befejezés sűrített összefogását jelenti, ahol a költő saját kezdeti létének alapját koncentrálja. A Körökben Tőzsér még jobban összpontosít: önmagát vallatja a lét tér- és időbeli egészével szembeállítva és egyben feloldva. „Milyen rend ez, amelyet a vers ír, amelyet a szintaxis, a nyelv törvényei hívnak életre?” — indítja művét a költő és az újabb viszonylatok következtében ilyen következtetésre jut: „A szerkezet pedig: jelentés, idő, történelem. S jaj annak a versnek, amely nem ismeri a kereslet 'és kínálat mechanizmusát. Az ilyen vers rendje vélt rend, a történelem benne vélt történelem. Azt mondom »harang«, s jelentése az az idő, amelyben a nyolc évvel ezelőtt írt vers harangja zúg. Azt mondom: »falvak feszengtek«, s a fehér tornyokban a történelem ráng, a szavak határokat, határőröket, torkomba vágó éles levegőt: a második születésemet idézik." Emiatt, a mű és alkotója közti intenzív kapcsolat miatt, az eggyé-válás eredményeként jön létre egy újabb mű, s a nyolc év előtti versből, a Fejezetek egy kisebbség-történelemből című költemény második részéből és az új költői (tudati szintű) átélésből új vers épül a megidézett és felkínált jelentés motivációjának jegyében. Ahogy Tőzsér érzi: „A születés köre fölé (alá?) új kör rajzolódik: a szlovákiai magyar létezés köre. Még nem tudjuk, hogy lefelé vagy felfelé, a pokol kútja vagy a mennyei rózsa felé koncentrálódik-e, csak azt tudjuk, hogy iránya megfelel az idő, a történelem irányának.” A Körök második nagyobb egysége (köre) nem más, mint a nemzetiségi lét definíciója. „Az itt honos lélek az égre tör, / s nem jut túl a purgatóriumon. / Nem veszi be ég, kilöki pokol, / pantha rei: sorsa a partközök. / Egyik parttól a másikig botol, / s érzi: ő a körök közt a Között. /Testtelen fény, szája helyén fohász.” A lét elvész ismét, szinte megtagadtatik, mert a kör lakói árnyéktalanok, a „között-lét” és a formák Közti út a létük . . .

„S a lelkek nem azért honosak itt, mert Rendjük az Úréval ütközött, az ok: érzik, amit más csak tanít, hogy minden létező forma: Között. Érzik: Között az Ég s az a Pokol, Közöltek sora az idő s a tér,

Között a csillag és minden bokor, a Nagy két széle két nagyobbat ér. Érzik a kört, mert itt magba hasít