Irodalmi Szemle, 1983

1983/5 - Rákos Péter: Noszty Feri bűne (tanulmány)

Első két lépését a konyhában tette meg. Apja éppen zabot mázsáit, később lecsutakolta a lovakat az Istállóban.

Barna haja volt. Lenka nénje bársonyszalagot vett neki. Hároméves volt már, és még nem tudott rendesen beszélni. Az udvarukon karcsú almafa állt, alatta magas támlájú pad. Apja a térdén szokta lovagoltatni. Nagyokat nevetett.

A kamra sötétjében félt. A padláslépcsők nyikorogtak.

A kredencben bögrék voltak. A falon tükör függött. Az asztal fölött óra. A sparhelt csak úgy fénylett. A konyhában volt a legmelegebb. Anyja illatozott.

A lovak is.

Amikor ötéves volt, télvíz idején, decemberben, hosszú fácántollat talált a kertben. Azt mondta: „Csak az apuhoz megyek feleségül.”

1898-ban megharapta a kutya.

Az első osztály után fényképezkedtek. Pádon ült az első sorban és komoly arcot vágott. A tanítóknak szakálluk volt.

Egy évvel később meghalt Lenka nénje.

Teljes két évig tartott a ház újjáépítése. Apjának tetszett a zöld szín.

1902. május 19-én anyjának pernye hullott a szemébe. Ondrej négyest kapott az iskolában. Ferdinand hármast. Mindkettőjüknek kék szeme volt.

Az ötödik osztályban ő volt a legjobb tanuló. Az osztály ablakából a templom volt látható. Mariskának hívták a barátnőjét.

Budapesten járt.

Még ugyanabban az évben leégett a szomszédos ház. Apja berúgott.

A nyár hosszúnak tűnt számára: hosszú reggelek, hosszú nappalok, hosszú esték. Virágmintás kombinéban fürdött a halastóban. A füzesben fújt a szél.

Ősszel eszébe jutott Budapest.

Apja azt mondta: „Varrónő leszel.” Születésnapjára a testvérei egy cukorgalambot vettek neki.

Havazott. A szoba egyik fala csaknem teljesen üvegből volt. A hó lilás színben ragyogott. A lányok valamennyien magas gallért viseltek. Három vasalóban faszén parázslóit. A hajába fehér cérnaszál keveredett. Aztán ebédeltek. Aztán szabtak. Aztán hazamentek. Aznap született meg húga, Szidónia.

1909 tavaszán rendszerint mellére szorított karral aludt.

Szerette, ha esett.

Ondrej nősülni akart. Apja a szobában ült és nézte őt.

Már decemberben jég volt a patakon. Sloboda, az erdész esry kis fenyőfát hozott nekik. Befagyott a rekesztőgát is.

Három évvel később még több volt a jég. Apja eltörte a kezét.

Egy nyári délután boltba ment. Még mindig viselte a Lenka nénjétől kapott szalagot. Az ajtó tárva volt; a pult mögött, sapkával a fején, egy fiatal kereskedősegéd ült, akihez négy évvel később feleségül ment.

Janííek elesett a háborúban.

A bolt a térre nézett. A rángatós kút mögött Szent Flórián szobra állt.

Rövid hajat viselt. Elsőszülött fia meghalt. A konyha falára kitűzte az unokatestvérétől kapott bécsi képeslapot.

Oj ruhát varrt magának. A szomszéd háztető fölött alacsonyan állt a nap, s a szemébe világított.

Egészen éjfélig várt férjére a konyhában.

Mindkét következő gyereke fiú lett.

A boltban minden reggel frissen darált kávé illatozott. Vesszőseprűvel söpörte fel a járdát a ház előtt.

Marigka is férjhez ment.

Ferdinand megnősült, és a feleségével együtt kiment Franciaországba.

Amikor harminckét éves volt, Szidónia húga pontosan a fele.

Lánygyermeket szeretett volna.

Elköltöztek. Eladták a boltot.

A szünidőben mindkét gyermeke Bécsben nyaralt. A kisebbiknek göndör volt a haja. Egy késő éjszaka, 1927 telén, a férje csaknem minden poharat összetört a kredencben.

Csézával mentek bálba Skalicára. Egy héttel később a fiúk szembekötősdit játszottak