Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - Cselényi László: Égtájakat keresve... (műhelynapló)
Cselényi László ÉGTÁJAKAT KERESVE AVAGY A MÍTOSZTÓL A LOGOSZIG /műhelynapló) „Folyóiratom egyetlen ihletője — Irta Németh László a Tanú beköszöntőjében — e kor igazi múzsája: a szorongató tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük s a partot keressük, abban a hiszemben, hogy van part s a csillagok vezetnek... Az essait a nyilvános tanulás műfajának tekintem; egy lélek égtájakat keres s égtájakat segít megtalálni; munkásságom meghívó egy tanácskozáshoz, melyet önmagammal folytatok.” Idestova fél évszázada íródtak e sorok s aktualitásukból, úgy tetszik, mit sem veszítettek az elmúlt ö'tven esztendő alatt. Mi több, ma talán még inkább időszerűek, mint annaK idején voltak, hisz manapság, ha lehet, még nagyobb az információ-robbanás s ami ennek szükségszerű következménye: az információk zűrzavara, a tökéletes tájékozatlanság. „Közismert tény — írta harminc évvel Németh László után, a hatvanas évek közepén az induló Kritika első számában Miklós Pál —, hogy napjainkban annyi írásmű (irodalmi alkotásnak csak kicsiny töredékét nevezhetjük] lát napvilágot nyomtatásban, amennyit még a kizárólag ezzel foglalkozó szakembernek is lehetetlen végigolvasni. Nyilvánvaló, hogy ez a mérhetetlen tömegű írásmű csakis az irodalom devalvációjához vezethet s vezetett máris.” „Egy lélek égtájakat keres s égtájakat segít megtalálni” — írta Németh László, „a kísérletező ember”. A ml kísérletünk is egy hasonló feladatra szeretne vállalkozni, egy Készülő Mű (Work in Progress), egy Elképzelt Szöveg előmunkálatainak harmadik részeKént (az első Krétakor, a második a Jelen és történelem) próbál eligazodni (s talán másoKat is eligazítani) az előbbi két kö'tet keresztmetszetei után immár hosszmetszetben, kronológiai sorrendben szinte a művelődéstörténet évezredeiben, „A mítosztól a logoszig”. A jelen és történelem című kötet utószava — ars poeticája — megmagyarázom a bizonyítványomat-ja ezt a címet kapta: A riporttól a mítoszig. Arra való hivatkozás volt ez, hogy irodalmi pályámat, a versek mellett, riportokkal, publicisztikai írásokkal kezdtem (ezekből tartalmaz ama kötet egy csokorra valót az első részben) s e riportok anyagából fejlődött ki, évtizedek múltán a Jelen és történelem című „mítosz”, mi több, az egész Készülő Mű, az Elképzelt Szöveg. Jelen írásunk hát több értelemben is folytatása ama két évvel ezelőtt készült szövegünknek, amelynek, miként ennek is lehetne, „vázlat egy hosszabb szöveghez” volt az alcíme. Ami azt is kívánja sugalmazni egyben, hogy ez írások, amellett, hogy ars poeticák (is) akarnak lenni, egyéb hasonló jellegű szövegeimmel (Legenda az ifjúság vizéről, Az emberélet útjának felén) egyetemben egy (megint csak „elképzelt”) Önéletírásnak is előmunkálatai szeretnének lenni. Egyrészt. Másrészt, ha amaz előbbi vázlat „A riporttól a mítoszig” vezette végig az érdeklődőt, most „A mítosztól a logoszig” óhajtjuk folytatni utunkat. Mégpedig oly módon, hogy az út itt nemcsak azt jelenti, hogy az ősi mítoszoktól (a Hőskortól) haladunk az értelem, a logosz, az új s a legújabb felé, hisz ez a folyamat mítosztól a logoszig már régesrég megtörtént a görögöknél, Hérakleitosz, Szókratész, Arisztotelész korában. (Egy szovjet filozófiatörténész, Kessidi, e témáról írott s szlovákul is megjelent tanulmánya ezt a címet viseli ugyancsak: Od mýtu k logu).
