Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - Gyönyör József: Csehszlovákia népességének nemzetiségi megoszlása
találkozunk a nyitrai, a nagykürtösi, a tőketerebesi, a rozsnyói és a rimaszombati járásban. Mérsékelt apadás tapasztalható a Pozsony-vidéki és a galántai járásban. S bár a losonci, az érsekújvári és a Kassa-vidéki járásban némi növekedés mutatkozik, az eredmény ezekben a járásokban sem kielégítő, de még a komáromiban sem, hisz ebben a járásban a népszaporulat távolról sem közelíti meg a 10 százalékos szlovákiai átlagot. A népszámlálási adatok tükrében mindez úgy látszik, mintha a szlovákiai magyarság az elmúlt évtizedben csakis a dunaszerdahelyi járásban szaporodott volna, a többiben nem, vagy éppen az eddigi létszáma csökkent volna. A magyar nemzetiségű lakosság szaporulatának számadatai járási tagolásban túlságosan széles skálán helyezkednek el. Ez arról tanúskodik, hogy a népességfejlesztés területi képe eddig elképzelhetetlenül nagy eltéréseket mutat az említett 13 járásban. Minden bizonnyal nem lesz érdektelen, ha a magyar nemzetiségű lakosság szlovákiai létszámának a változását összehasonlítjuk a legutóbbi népszámlálások eredményeivel. A második világháború után megtartott népszámlások adatai szerint Szlovákiában így fejlődött a magyarság statisztikai létszáma: 1950 354 532 10,3 % 1961 518 782 12,4 % 1970 552 006 12,2 % 1980 559 490 11,2 % A számokból világosan kivehető, hogy az 1950. évi népszámlálás eredménye még túlságosan magán viseli az 1945—1948 közti időszak magyarellenes intézkedéseinek a nyomait. A hatvanas években a magyar nemzetiségű lakosság 33 224 fővel gyarapodott, ami gyenge, 6,4 százalékos szaporulatnak felel meg, és meg sem közelíti az akkori szlovákiai átlagot (8,7 %), a hetvenes évek során viszont a szaporulat tovább gyérült, s 1980 végén még a statisztikai előrejelzések eredményeitől is messze elmaradt.5 Egyébként a szlovákiai magyarság lélekszáma általában mérsékelt növekedést mutat, de még korántsem éri el a 60 év előtt megállapított szintet. A népszámlálás eredményeit elemezve az ember gyakran tanácstalanul nézegeti a szlovákiai magyarság fejlődésének az adatait, s boncolgatja a lemaradás okait. Kétségtelen, hogy a hetvenes évtized a magyarok számára a vártnál jóval gyengébb eredménnyel végződött, s talán hosszabb időre megfejthetetlen talány marad. Az elmúlt években ugyanis e téren semmiféle zavaró tünet nem mutatkozott, semmirendű rendellenesség nem jelentkezett, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy az 1980. évi nép- számlálás hátrányos eredménnyel fog végződni a szlovákiai magyarság számára. Ellenkezőleg, inkább kedvező előjelekkel találkoztunk, hiszen a magyar tanítási nyelvű óvodákba évről évre a szokottnál több gyermeket írattak be, még a népszámlálás évében is, s a magyar nemzetiségű alapiskolások létszáma sem adott különösebb okot az aggodalomra. A természetes szaporulat terén nem lehetett semmiféle arányeltolódást észlelni. Viszont, ha az említett jelenségekből nem is lehetett semmiféle baljós előjelre következtetni, a népszámlálás által teremtett helyzet megértéséhez mégiscsak a statisztikai adatokat kell igénybe vennünk. Mielőtt azonban magukat az okokat kutatnánk és a jelenlegi helyzet alakulásáért bárkit elmarasztalnánk, vessünk egy röpke pillantást a saját sorainkra is. S ezért feltétlenül érdemes szemügyre venni a következő számadatokat: Korcsoport A lakosság összesen Ebből magyar nemzetiségű 0— 4 482 143 43 859 5— 9 440 281 41786 10—14 379 648 38 263 15—19 407 870 42 794 20—24 432 163 46 904 25—29 439 746 49 130 30—34 363 490 37 797
