Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - NAPLÓ - — k —: Hašek művei magyarul (tájékoztató)
Hašek művei magyarul ITájékoztató] Dobossy László írja tanulmányában (Do- bossy László: Hašek. Irodalomtörténeti Kiskönyvtár, Gondolat, Budapest 1963.], hogy Jaroslav Hašeket „ugyanaz a menekülési vágy sodorja az irodalom lés az írói megjelenítés felé, amely a vándoréletre is sarkallja: ha sikerül ábrázolnia a reá nehezedő világot, meg is szabadul tőle. Ezért választja a tudatosodás pillanatában műfajul a szatírát: a szatíra minden válfaja a leszámolás, bosszúállás, az író számára pedig elégtétel; a nevető mindig fölényben van a kinevetettel szemben.” Humoreszkjei, szatirikus írásai és főműve, a Svejk nálunk csak a felszabadulás után kapták meg az irodalomkritika nyílt elismerését. A Csehszlovák Köztársaság idején „a cseh polgári közvélemény ... némileg szégyellte a Svejket: a nemzeti nagyság illúziójának megtépázóját látta benne” — írja Dobossy. A világ irodalmi közvéleménye azonban már 1926- ban, a német fordításnak köszönhetően, felfigyelt a műre — a Svejk megindult „hódító” útján. Még ugyanebben az évben megjelent az első orosz fordítás, amely a német szöveg alapján készült. 1930—32- ben napvilágot látott az első magyar nyelvű Svejk-könyv, három kötetben, Katona Fedor (= Karikás Frigyes) fordításában. Az Infanteriszt Svejk viszontagságai a háborúban Párizsban, ill. Kolozsvárt Jelent meg. Illegálisan terjesztették, forgalmazását a kormány megtiltotta. A Svejk azóta irodalmi mítosszá növekedett s viszontagságos sorsa után a világ számos nyelvén olvasható. A magyar olvasók a Svejket jobbára az 1956-ban megjelent fordításból ismerik. Réz Adám Svejk-fordítását, Josef Lada, a rajzoló és Hašek-barát, illusztrációival a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki. A könyvet — Svejk. Egy derék katona kalandjai a világháborúban — Kovács Endre látta el bevezetővel. Jaroslav Hašeket a Svejk emelte a nagy írók közé. De életművétől elválaszthatatlanok szatírái, humoreszkjei, elbeszélései, tárcái és karcolatai. A Csehszlovák Tudományos Akadémia irodalomtörténeti intézetében munkálkodó „haškológusok” azon törekvése, hogy kiemeljék Hašeket az egykönyvű írók sorából, eredménnyel járt. Ma már Hašeket nemcsak mint a Svejk íróját ismerik, hanem kisebb írásainak is széles olvasótábora van. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás a HaSek-művekkel szemben rugalmasnak mutatkozott. A már említett Svejk-kiadás előtt, 1954-ben Hašek magyar vonatkozású írásai láttak napvilágot a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadónál. A magyar jelleget ezekben az írásokban a szokványos témák jelentik: cigányok, betyárok, a puszta és a magyar—szlovák torzsalkodások a Monarchia idején. A „távoli Magyária”, a magyar téma Hašeknek mintegy ötven írásában szerepel, de fölbukkan számos más tárgyú szatírájában, humoreszkjében és persze a Svejkben is. A Balaton partján — Történetek a régi Magyarországból c. kötet huszonöt magyar tematikájú írást tartalmaz. Köztük van a Kákonyi Gyula kalandja c. novella is, 1903-ból, amelyben először találkozunk a Kákonyi névvel. Ez a név későbbi írásaiban is gyakran szerepel. A Balaton partján c. kötetet Tóth Tibor fordította, bevezetőjét Hašek elismert életrajzírója, Zdena Ančík írta.
