Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Duba Gyula: Irodalmi paródia (Vajkai Miklós: A várandós busz éjszakái)

De tudtam, hogy Marh Mikulás Lekvár felé tart. Jön a télbehajló, őszi mezőkön, gyalogosan és meztelen. A felbőszült kisbíróapa Hippermutter Paula mellől ugrasztottá ki őt éjnek idején és szívósan kísérve, dobolva ment utána végig Bornyazd megyén. Amerre mentek, zúgott a lég, kavargott a sok pergő hanghullám. Az emberek összevissza bukfenceztek idegességükben és nyögve hordozták az élet terhét.

Marh Mikulás, mialatt átvetette magát az ablakpárkányon, elhatározta, hogy ezután fütyül a versre, novellát ír. Bizony, novellát, gondolta később és most témát keres újjászületve, tisztán, ruhátlanul. Tartalmat vagy témát, egyre megy.

Változtatni kell életútján. Mássá kell lenni, metamorfózist végrehajtani. Hörgőbor- nyazdon felszállt az éjszakai buszra, ott találta meg az új élet lehetőségét, Mitvisz Kunigundát.

— Ne értse félre a helyzetet — nyugtatta a lányt, aki idegenkedve figyelte a ruhátlan férfi minden mozdulatát —, tartalmat keresek a művészetemnek, valami novellatémát .. .

— Busójáró Örömlányok Intézete — válaszolt az elutasítóan —, Boldog Hetérák utcája, harmadik emelet, második ajtó, balra a nyitott liftakna mellett. Oda beengedik, ruhátlanul...

Eszelősen vártam az éjszakai buszt. Bibiána elemészt, ha nem jön meg Marh Mikulás.

Amikor a busz feltűnt a kanyarban, messziről láttam, hogy várandós. Egészen púpos volt a háta, duzzadt, gömbölyödött, jajongva zakatolt és Időnként fájdalmasan dudált. Volt a megjelenésében valami sorsszerű, ahogy utolsót puffanva megállt a város főterén. S hogy moraja elhalt, Lekvárra súlyos csend nehezült. A gyürücék, iglicék és csórmánybokrok mereven, moccanatlanul vártak. Távol a busztól, a kikapós kégliben vén Bibiána kegyetlenül kitette Sándort és kö'lykét az ajtó elé, a fagyba.

— Mától itt a helyed, bűzfészek — adta tudtára döntését szívtelenül. Sándor nem ellenkezett, hüppögve sírt.

A várandós busz a feszült várakozásban először Mitvisz Kunigundát szülte meg,, majd a lány orkánkabátjába burkolva Marh Mikulást.

— Régóta várlak — fogadtam őt szemrehányóan —, sokáig elvoltál.

— De megjöttem, és ... értelmet, tartalmat hozok... — Hátulról melegen megsimogatta Mitvisz Kunigunda tomporát.

— Hát igen ... — helyeseltem — tartalom nélkül nem megy, nehéz értelem nélkül. Manapság minden állapotos, terhesek a tárgyak, az épületek, a világ, mi Is terheltek vagyunk .. . Sándor gyermeket szült, !hitted volna, hogy erre képes . ..

Marh Mikulás súlyosan, jelentősen hallgatott.

Hallgatása azonban regényektől is többet, velősebbet mondott.

Annyi idő után újra egyesültünk !és megindultam (-tünk) a kégli felé. Mitvisz Kunigunda már hozzánk tartozott, tűsarkú cipői szaporán, sejtelmesen kopogtak a kövezeten.

Lekvár népe közömbösen aludt, tohonyaságában nem vett tudomást az eseményekről, melyeket álom és valóság együttes erői görgettek maguk előtt. Büdös nagy vidéki csend körülöttünk, dögvész, mocsár és levizelt iglicék. Kettéhasadt lelkek magányos nyüszítése és a távoli mező csendjében őrült dobpergés.

Bibiána barátságtalanul fogadott.

— Bújj be, galambocskám — mordult Mitvisz Kunigundára —, sipirc a dikóra. Te bejöhetsz, megleszünk együtt. De neked már nem vagyok a régi Bibiána — lepcseske- dett felém — lépj le, hapsikám! — Becsukta az ajtót az orrom (orrunk) előtt. A fagyban halkan pattogtak a tárgyak, a novella végéhez közeledett és még nem volt tartalma. Sejtettem, hogy soha nem is lesz, de nem sokat gondolkoztam ezen. Elhatároztam, hogy majd megkérdezem Marh Mikulást. Szikrázott körülöttünk a dér, a kikapós kégli bévülről pattogott, hajladozott. Helyét keresi benne a két nő, de hogyan férnek el? Melyikük mászik a csikótűzhely alá?

— Talán az éjszakát még kibírják együtt, de holnap biztosan szétverik és össze- döntik a kéglit — mondtam Sándornak —, s ezzel életünkben lezárult egy fejezet. — Marh Mikulás hallgatott, tartalmas novellán törte a fejét. Sándort és vacogó kölykér a zsebembe tettem, mély lélegzetet vettem a csípős levegőből és kijelentettem:

— Oj élet kezdődik számunkra, testvéreim. Megkeressük Torontáli Abigélt.