Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - František Langer: Emlékezés Jaroslav Hašekre

esztendő megérkezését; Hašek ez alkalomból tucat üveg sört kapott. Reggel felé, amikor a városban szétszéledtünk, rávett engem és Medeket, hogy a Szóílai téren térdeljünk le a hóba és imádkozzunk s tisztelegjünk Bogdan Hmelnyickij ukrán hős lovasszobra előtt. Másnap viszont már mindenhol azt terjesztette rólam, hogy azt hittem, szent Vencel szobra előtt térdeplek Prágában és a bocsánatáért esedezem, mert darabot írtam róla.

Hašek nem mindig a szomjúsága szerint választotta meg kijevi társaságát, elegendő volt számára a hosszantartó, italmentes társalgás is; a meghitt közösségben már maga is eloroszosodott. De csak honfitársaival érintkezett, s nem tudok róla, hogy valaha is megismerkedett volna odavalósiakkal; mi ott egyébként is külön világot alkottunk. A Cechoslovan szerkesztőségében szorgalmasan dolgozott és Švihovský főszerkesztő igen kedvelte. Nemcsak hogy Hašek szerkesztőségen kívüli életmódja nem zavarta őt, de maga gondoskodott számára különböző meghívásokról, amelyek kellemes megven- dégelést ígértek, és itt-ott különhonoráriumot is kiutalt neki. Ráadásul, amikor később visszatértem az ezredemhez, megüzente általam az ezredbizottságnak, hogy Hašek nélkül a Cechoslovan meg se jelenhetne — úgy látszik, Haseket mégiscsak az a veszély fenyegette, hogy visszaviszik az ezredhez.

Attól tartok, hogy ez a beszámoló, főleg mert Hašek is szerepel benne, azt a látszatot kelti az olvasóban, mintha mi ketten nem is a háborúban lettünk volna, hanem valami idillikus környezetben, és — eltekintve az apró különbségektől — a gondtalan prágai bohéméletet folytattuk. Éppen ellenkezőleg, rezdülések, kiragadott pillanatok voltak, fellélegzések a bennünket fojtogató nehéz légkörben. Ez az atmoszféra telítve volt az egész nemzet jövője és az ötvenezernyi becsületes önkéntesünk sorsa iránti aggodalommal, ha majd Oroszország előbb vagy utóbb kénytelen lesz elfogadni a német békefeltételeket.

Vagy ami még rosszabb: mi lesz; akkor, ha itt körülöttünk Ukrajna egyik napról a másikra a németek szövetségese lesz? Mindenki valamiféle kiutat keresett gondolatban — nem önmaga, hanem a közösség számára. Bizonyosan sokszor és alaposan fontolóra vettük Hašekkal a dolgot, nem lehetett az ilyen eszmecserét elkerülni, ha két magunkfajta bárhol beszédbe elegyedett. Az egyik ilyen meglehetősen fantasztikus mentőötletét hallgatva felfedeztem Hašek jellemében bizonyos romantikus vonásokat.

Kijevben valamennyi csehszlovák ezred képviselői összejöttek, valószínűleg Ukrajnából való távozásunkról volt szó. Este, a tanácskozások után egy kis csevegésre gyűltek egybe a Prága kávéházban, ahol mindenféléről beszélgettek. Egyik este arról kezdtek fantáziálgatni, vajon nem lehetne-e a különbéke megkötése után, vagy talán még előtte hadseregükkel a Kaukázus felé nyomulni és eljutni Perzsiába, ahol felvennénk a kapcsolatot az angolokkal, akik aztán már megtalálnák a módját, hogyan szállítsanak el bennünket a francia frontszakaszra a harcok folytatása céljából.

Én és Hašek is ott ültünk akkor a küldöttekkel, s akárcsak a többiek, mi is jöttünk valami javaslattal vagy kiegészítéssel. Hašeknek ez az előrenyomulás nagyon megtetszett.

Másnap este viszont Svec hadnagy egy még harciasabb ötlettel jött: Romániában három divíziónkkal át kell törnünk az osztrák—magyar frontvonalon, onnan benyomulunk Magyarországra és Szlovákiába, majd tovább egészen haza, mindvégig mint forradalmi hadsereg, amely az egész Osztrák—Magyar Monarchia területén kirobbantaná a társadalmi forradalmakat. Hašek azon az estén nem volt velünk. Rögtön másnap beszámoltam neki erről a nagyszerű tervről és kíváncsi voltam, hogyan fog majd érte lelkesedni. De az ellenkezője történt, Hašeknek az elképzelés egyáltalán nem tetszett. Az rendben van, hogy önkénteseket küldünk a frontvonal mögé, hogy ott hidakat, raktárakat, állomásépületeket röpítsenek a levegőbe — alighanem a régi anarchista terrorista szólt ekkor belőle —, na de egy egész katonaság? Csak meneteljen szépen a mi hadseregünk a Kaukázuson keresztül.

A küldöttek már visszatértek ezredeikhez, de Hašek még néhány estén át felvázolta az idősebb kijevi honfitárs-stratégák előtt a Prága kávéházban a kaukázusi átkeléssel kapcsolatos elképzelését. Tervét olyan részletesen kidolgozta, hogy emlékezetből tudta sorolni a különböző számadatokat: a távolságok hosszát, a leküzdendő hegygerincek magasságát; ismerte a hágók nevét meg a különféle bennszülött törzsekét. Minden