Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Dobossy László: Hašek és a magyarok

kat énekelnek, oly vadakat, mint a lovaik, amelyeken a ménes után vágtatnak a pusztán.”16

Külön fejezetet szentelhetnénk a magyar neveknek: család- és személyneveknek, illetve helyneveknek, s ezek tarka változatosságú szerepeltetésének. Mégis — típuspéldák szerint csoportosítva — itt foglalkozunk velük, mivel egyrészt a szövegbeli funkciójuk többé-kevésbé ugyanaz, mint a nyelvi és népköltészeti elemeké, s másrészt a kiválasztásukat vagy gyakrabban kitalálásukat és szövegbe illesztésüket ugyanolyan elvek szerint — tehát önkényesen — végzi Hašek, mint ahogy a nyelvi és a népköltészeti anyaggal bániét.

A Hasek-művekben előforduló családnevek közt viszonylag kevés olyant találunk, amely egyezik a magyar névhasználati szokással. Ilyenek például: Csendes, Fehér, Varga, Halás, Falva, Kaposfalvi. . ., s ilyen főleg a két legsűrűbben használt név: Savanyú és Kákonyi. Ez utóbbiakat aztán a legkülönbözőbb Hasek-hősök viselik; van Savanyú, aki persze betyár, van, aki cigány, van, aki tanfelügyelő, van, aki paraszt, s van, aki képviselő; ugyanígy Kákonyi is: hol pesti ficsúrként jelenik meg, hol magyarosodon zsidóként, hol fűzfapoétaként, hol meg Svejk és Vodička halhatatlan király- hidai kalandjának szenvedő hőseként... Hašek magyar névadási gyakorlata azonban

— legtöbbször — éppoly ötletszerű, mint az emlékezetre bízott szóhasználata vagy helyesírása. Magyar családnevei közt fantasztikusakat találhatunk, pl. ilyeneket: Zongora (egy bivalyos neve), Pálinka, Rendőr, Kígyó, Fűzfa, Szokás, Pedig, Elég, Hó, Kicsibazán stb. Külön is érdekesek azok az esetek, amidőn nyilvánvaló célzatosság húzódik meg a névadás mögött; az író szójátékot űzve,, a névvel is Ijellemzi alakjait; egy rettegett vidéki nagyúrnak ezt a nevet adja. Harapás; egy becsapott parasztnak: Birka; egy ostoba hivatalnoknak: Szamáry; egy fegyházi papnak: Szentes... A tréfás névadásra is kínálkozik néhány jellegzetes példa; ilyen például a Svejk pzájába adott név: Rózsa Savanyú; vagy ilyen Hazájános (községi írnok.

A magyar család- és utónevek írásának sorrendje éppúgy a pillanatnyi szeszély vagy inkább — valószínűleg — a stilári^s szükséglet és a hanghatás igénye szerint alakult, mint az egyéb nyelvi elemek használata. Hašek e tekintetben is függetlenítette magát akár a cseh, akár a magyar konvenciótól. Bőven akad példa arra, hogy a magyar család- és utóneveket — nyilván a helyzetrajz hitelességének fokozása végett — magyar sorrend szerint írja, pl. így: Boll János, vagy: Omaisz Béla: de Előfordul az is, hogy a cseh sorrendet követi, plt: Gyula Kákonyi, vagy: Mihály Komay; sőt arra is van példa, hogy ugyanazon (elbeszélésben, alig egyoldalnyi szövegen belül kétféleképp írja a nevet, először így: Körösladányi Ferenc, majd így: Ferenc Körösladányi. Az utónevet hol magyarul tünteti fel, mint az idézett példákban ás, hol (csehül, pl.: Františka Homlóková. Következetlenség mutatkozik a gyakran használt magyar nevek hangjelölésében is; a Savanyú név például ilyen változatokban fordul elő: Savanyú, Savanu, Savany, Savanyei.

A konvenciók teljes mellőzése még groteszkebb hatást eredményez a helynevek használatában. Előfordul természetesen, hogy valóságos helynevek szerepelnek a Hasek- művekben, így mindenekelőtt Svejk utazásának állomásai Királyhidától Sátoraljaújhelyig és tovább. Vagy akár Nagykanizsa, amely szintén a legváltozatosabb írásmódokkal szerepel: Velká Kaniža, Nagy Kanidža stb. A földrajzi reáliák általában nem érdekelték Hašeket (talán zavarták is az abszurdnak látott világ groteszk ábrázolásában); „ennek az írásnak egyáltalán nem az a célja, hogy tájrajzot adjon az olvasóknak” — fejti ki egyik úti beszámolójában;17 s ,ez akár írói programnak Is tekinthető, hiszen másutt is, ugyancsak útirajzai ikapcsán, hasonlóan vall: — „Alaposan szemügyre veszünk mindent, nem a tájjal törődünk, inkább a népet akarjuk megismerni.”18

Az írói szándék megvalósítása végett tehát kevéssé fontos, hogy a táj vagy annak elnevezése pontosan megegyezzék a földrajzi adottságokkal. Hašek megint ráhagyatkozik ismerten íkitűnő emlékezetére vagy csapongva működő nyelvalkotó képzeletére, s a valóságos helynevek mellé olykor a legfantasztikusabb (s nemegyszer szándékosan abszurd) kitalálásokat sorakoztatja föil. íme néhány példa a Hašek alkotta magyar helynevek közül: Életmód, Égöv, Talom, Unyom, Verem, Hareny, Mezőlág, Sülőhely ... Nem létező helynevekkel veszi ikörül a Balatont is, amely pedig többször szerepel egy- egy magyar tárgyú elbeszélés háttereként: Megesfalu, Olvasfalu, Olmö, Kemes-Sarva, Bátor-Füred (persze ugyanitt előfordul Siófok is meg Bailatonfüred is, Badacsonyról