Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)

BUGULMA DICSŐ NAPJAI

Napóleon hülye volt. Mennyit vesződött szegény, míg behatolt a stratégia titkaiba, mi mindent összetanult, míg kiötlö'tte a maga kontinentális blokádját. Brienne-ben mqg Párizsban is járt katonaiskolába és még a katonai taktikája is ki volt dolgozva, aztán végül vesztett Waterloonál.

Sokan utánozták és mindig verést kaptak. Ma, Bugulma dicső napjai után Napóleon győzelmei, kezdve a Ľ Aiquiletta fok elfoglalásával, Mantován és Castiglionén keresztül Aspernig stb., rettentő nagy hülyeségnek tűnnek számomra. Meggyőződésem, hogy ha Napóleon úgy járt volna el Waterloonál, mint én, biztosan szétverte volna Wellingtont.

Ott Blücher támadott Napóleon jobb szárnyára, s neki úgy kellett volna tennie, mint nekem Bugulmánál, amikor Kapel generális önkéntes csapatai meg a lengyel hadosztály voltak a jobb szárnyunkon.

Miért nem parancsolta meg a gárdájának, hogy támadjon Blücher bal szárnyára, ahogy azt én csináltam a pétervári lovasságnak adott parancsomban?

A pétervári lovasság valóságos csodákat művelt, mivel az orosz föld végeláthatatlan és néhány kilométer igazán nem számít. Elmentek egészen Menzelinszkig és Csisma alatt az isten tudja hol az ellenség hátába kerültek, és maguk előtt hajtották, úgyhogy győzelme vereséggel végződött.

Sajnos, ellenségeink nagyobb része ez alkalommal Belebejig és Buguruszlanig húzódott, kisebb része pedig, melyet hátulról a Péterváriak szorongattak, tizenöt versztányira megközelítette Bugulmát.

Bugulma eme dicső napjaiban a tovariš Jerohimov vezette tveri forradalmi ezred szüntelenül hátrált a legyőzött ellenség előtt.