Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - KRITIKA - Mészáros László: Valóság és költészet
„szörnyű könnyű söprű eredj már te mafla sütyüke mütyüke lütyüke ha én seprek nekifekszek szakad a szál ha én seprek könnyű nektek sepregettek ha én seprek nekifekszek szemet ide szemet oda kol a szemét szemet oda repedésből hasadásból nyelét fogom — recseg a fa szemét ide szemet oda”. Megjegyzendő még, hogy a három elemzett fiatal közül Bettes versei tűnnek a legösszetettebbeknek. Szinte mindegyikben egyszerre vannak jelen a játékosság, a vers funkcióinak próbálgatása és tágítása, a könnyed, ösztönös verselési mód, az egyén küzdelmei, erkölcsi tartása és az értelem, a megismerés problémáinak motívumai. Bettes kötetének, költészetének bizonyára vannak kommunikációs problémái, de nem kétséges, hogy megtalálja a maga sajátos olvasókörét is, egyre differenciálódó olvasótáborunk keretében. Kíváncsian várjuk az ígéretes bemutatkozás folytatását, az újabb köteteket. 5. (A következtetések) Az elemzett időszak termése jól dokumentálja líránk terebélye- sedését, új hajtásokkal való gyarapodását. Költészetünk gazdagnak, színesnek, sokrétűnek tűnik. Az egyes költők sajátosságai, különbözőségei és ellentmondásai éppen a sokrétűség biztosítékai. Elemzésünkből kitűnik, hogy gyakran félreértéseken alapszik az egyes nemzedékek, korcsoportok képviselőinek a szembeállítása, vagy az egyiknek a másik rovására való kiemelése, illetve figyelmen kívül hagyása. Az életkori sajátosságok, az élettapasztalatok mennyisége is minősége más és más motívumokat állítanak a költői érdeklődés középpontjába. Ezeket nem lehet, nem szabad kijátszani egymás ellen. Ezt az olvasóknak is tudatosítaniuk kell. A szellemi frisseségét megőrző idősebb versbarát bizonyára Bettes és társai verseiben is megtalálja az olvasói élményeket. Ahogyan a meditáló hajlamú fiatalok is élvezettel és haszonnal forgatják majd például Bábi Tibor válogatott verseinek kötetét. A költészet sohasem szociológiai pontossággal és terjedelemben tükrözi a valóságot, inkább csak jelzéseket, figyelmeztetéseket várhatunk tőle. Ezek a jelzések az elemzett mintában is fellelhetők. A modern életformából, valamint a világ jelenlegi politikai és gazdasági helyzetéből fakadó válságjelenségek közismertek. A tudomány és a publicisztika egyaránt foglalkozik velük. Nem véletlen tehát, hogy költőink verseibe is belekerülnek ezek a motívumok. Az elidegenedés legnagyobb veszélyét az emberközti kapcsolatok szférájában érzik költőink. Jelentős mértékben jelzik a nemzetiségi lét problémáit is. Melyek gyakorlatilag újra és újra felmerülnek, illetve mindig konkrét megoldásokat igényelnek. A háború veszélyeire való figyelmeztetés is jelentős témaköre költőinknek. S végül, de nem utolsósorban, az egyéni érzelmek olyan motívumai is erősödnek, melyek az erkölcsi érzelmeket, az egyén küzdelmeit, az élet értelmén való töprengést tükrözik. Mindezeket példákkal is illusztráltuk. Költészetünk differenciálódása megkívánja a megkülönböztető megközelítéseket is. Ahogy már az egyes költők elemzésekor is jeleztük, más-más hangulatoknak, korcsoportoknak, ízléseknek más-más költők, versek felelnek meg. Aki így közelit költészetünkhöz, az bizonyára megtalálja azokat a műveket, amelyek megragadják, lekötik, esztétikai élményben részesítik. Hiszen akinek csak egyetlen könyve van, annak egy könyve sincs, aki csak egy költőt ismer — és ismer el —, az egyet se ismer. A tét mindig a költészet maga. Meg a valóság átélésének a minősége. Elemzésünket egy „Bábi-zsoltárral” zárjuk: „A mindenségből nem lehet engem kitörölni. El nem pusztít földrengés, háború, se világ vége,
