Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részletek)

zeti Front támogatását.”153 — íme, egy újabb adalék a Magyar Területi Színház Thália Színpadának előtörténetéhez, hiszen több mint egy évtizeddel az elhangzása után, a Thália Színpad megalakulásával végül is ez a — ma már tudjuk: nem a legszerencsésebb — javaslat realizálódott.

1959. január 16-án a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökségi határozatához fűzött jelentés134 megállapítása szerint „két hivatásos színházi egység elegendő a magyar állampolgárok igényeinek kielégítésére”.135 Ezt megelőzően, január 6-án azonban a Megbízottak Testülete már hozott egy másik rendelkezést, amely „abban az értelemben döntött a Faluszínház átszervezéséről, hogy a Magyar Területi Színház 24 tagú művészegyüttesét a Faluszínház 4. számú együttesének egy részével 30-as létszámúra kell feltölteni, minek következtében előadásainak tervezett száma is évi 280 lenne.”136 Fellegi István, a Magyar Területi Színház akkori igazgatója ezzel kapcsolatban a következő megjegyzéseket teszi: „... azelőtt a Faluszínház és a Magyar Területi Színház két magyar együttese évente kb. 440 előadást tartott. Itt tehát az előadások számának több mint egy harmadával történő redukálása mutatkozik. ... A Faluszínház szlovák együtteseiben dolgozó színészeknek — néhány kivételtől eltekintve — lehetőségük van a mesterségükön belüli elhelyezkedésre az új és alakuló kerületi színházak társulatainál, míg a Faluszínház magyar tagozata tagjainak felét a Magyar Területi Színház átvenni nem tudja, mivel társulatát csak hat új színésszel bővítheti.”137 Fellegi István ugyanekkor a Faluszínház magyar tagozatának rozsnyói elhelyezésére irányuló javaslatot terjeszt elő. A CSEMADOK KB Elnökségének 1959. április 2-án kelt kísérő levele jóváhagyta Fellegi István érvelését, csatlakozva hozzá abban is, hogy „a Faluszínház magyar tagozata nyerjen rozsnyói ki- és elhelyezést.”138 A magyar tagozat egykori tagjainak szóbeli közléséből tudom, hogy már a Rozsnyóra költözni kívánó színészek lakásainak kiutalása is előrehaladott állapotban volt.

A magyar tagozat Rozsnyóra történő áthelyezésének terve fogalmazódik meg egyébként A Hét — Bábi Tibortól származó — Két színház című cikkében is: „A most folyó átszervezés során a magyar együttes valószínűleg Rozsnyóra teszi át székhelyét, s kiválik a Faluszínháztól. Ez is újabb lépés lesz a magyar színjátszás útján, mely végül az együttes önállósításához és művészi színvonalának emeléséhez fog vezetni. Két hivatásos együttesünk léte, s eddigi eredményei a párt és a kormány gondoskodásáról tesz bizonyságot, mely a tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúra felvirágoztatását célozza.” A CSEMADOK VII. országos közgyűlésén Pathó Károly, a központi bizottság vezető titkára a kelet-szlovákiai magyar színház létesítésének kérdésében ugyancsak bizakodó hangot üt meg: „VI. országos közgyűlésünk (1957-ben — T. L. megj.) feladatul adta kultúregyesületünk központi bizottságának, hogy az illetékes szerveknél járjon közbe abból a célból, hogy Kelet-Szlovákia magyar dolgozói kulturális fejlődésének elősegítése céljából Kelet-Szlovákiában hivatásos magyar színház létesüljön. Napjainkig még nem voltak meg az előfeltételek a kelet-szlovákiai magyar színház megteremtésére — azonban remélhető, hogy Kelet-Szlovákia gazdasági fejlődésével párhuzamosan megoldódik ez a kérdés is. Bízunk abban, hogy megvalósul a kelet-szlovákiai magyar dolgozók vágya és a színház színvonalas előadásaival segíti majd a magyar dolgozók kulturális fejlődését.. .'’139 Am egyelőre nem így történt: az 1959/1960-as évad kezdetével a Faluszínház magyar tagozata beolvadt a Magyar Területi Színházba. A magyar tagozat Rozsnyóra helyezésének tervétől fellelkesült cikke után fél évvel Bábi Tibor nem kevésbé lelkes hangú írásban örvendezik a két társulat összevonásának: „Kétféle jó bor keveredett. A MATESZ ... átvette az Állami Faluszínház feladatait is. A tavalyihoz képest a tervezett előadások száma több mint kétszeresére szökött: 210-ről 425-re. A két együttes keveredése biztosítja a magasabb művészi színvonalat, egyúttal a tapsot és a sikert — újbóli kettéválása140 pedig lehetővé teszi a legtávolabbi vidék látogatását is. Ebben az idényben tehát Kelet-Szlovákia sem lesz mostohagyerek .. ,”141 Persze, a magyar tagozat évadnaplójából a korábbiakban már idézett adataink szerint e társulat addig is becsülettel járta a keleti fekvésű országrészeket, amelyeket „mostohagyereknek” csak a magyar tagozat addigi munkájának lebecsülésével és a Magyar Területi Színház elvégzendő munkájának előlegezett abszolutizálásával lehetett nevezni. Bábi optimizmusa írásának végére már szinte költői hevületűvé válik: „Tehát megvetettük a magyar színjátszás alapjait hazánkban. Most aztán ugrás következik. A MATESZ szárnyai alatt megnő a második együttes is. — aztán mégiscsak