Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - Zeman László: Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó 1973, 31, 91—7, 100, 214 és kk.

6. Bizonyára az ismert mondával együtt; s még egy észrevételünk: a szövegben olvasható „une déformation du terme magyar...” (117) helyett „une dériuation...” a helyes kifejezés.

7. A wetschaui születésű (1569) Bocatius (Bock) János Rudolf császár borostyánkoszorús versszerzője s később foglya; 1594-töl az eperjesi, 1599-től a kassai iskola hírneves tanára, 1603-tól Kassa városbírája is. Bocskay István szolgálatában Németországba megy, de a brunswicki fejedelem elfogatja és Prágába szállíttatja (1606). A várbeli Fehér toronyból való szabadulásának „kalandos” verziója szerint (értékelését l. Rexa, D.: Bocatius prágai fogságához. ItK., 18, 1908, 43—4) a várbörtönbe cselédnek szegődő, fogdájába kenyérbe dagasztva kötélhágcsót csempésző felesége, Erzsébet asszony, segítségével szökött meg (1611). Együtt térnek vissza Kassára, ahol 1618-ig folytatja tanári működését, majd elfogadja Bethlen Gábor meghívását, s Gyulafehérvár ott könyvtárnoka és történetírója lesz. Ojabb küldetés közben éri a halál (1621, Uhorský Brod). Számos versgyűjteményt tett közzé, s részt vett mások gyűjteményeiben; újabb, jegyzetekkel ellátott kiadásban jelentette meg Galeotto művét (Salomon hungaricus vei de Matthiae Corvini ... dictís ac factis, libellus. Cassoviae 1611). Legterjedelmesebb kötete: Hungaridos poematum libri V. (Bartphae 1599). Verseinek sokrétű a témaköre, tőle származik a Magas-Tátráról szóló legelső költemény. Művei társadalmi és pedagógiai szempontú mondanivalóját elemzi F. KarSai — Jan Bocatius (1568—1621) pedagőg-humanista. In: Létopis Inštitút a za serbski ludospyt (Budyšin), Rjad A, Réčespyt a literatúra, Č. 7, 1960, 124—138; a Bocatiusra vonatkozó írások bibliográfiáját l. Repäák, J.: Ján Bocatius. Personálna bibliografia. Prešov, Štátna vedecká knižnica 1969, III+16.

8. S ez — ha visszahelyezkedünk a korba — az idézettekkel kapcsolatban paradox módon rajzolódik ki, mert bár a költeményben Nádasdy palatínussá választása kétszer is az uralkodó kívánsága szerintinek nyilvánított, másutt olyan állítással is találkozhatunk, miszerint épp a király akaratának ellenében, azaz az eretneküldöző Báthory Andrást mellőzve (aki elől Kálmáncsehi is szökni kényszerült...) választották meg Nádasdyt (vö. Zoványl, J.: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Debrecen, Genius 1921, 269; Kálmáncsehire vonatkozólag úgyszintén: Egri Lukács levele Melanchtonhoz. In: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, XI, 1927, 74—5).

9. Galeoti Mártii Narniensis, Regie quondam Bibliothecae Budensis praefecti, Com- mentarius elegáns de Matthiae Corvini Hungáriáé regis, egregie, sapienter, iocosa dictis et factis. Viennae Austriae A. C. MDLXIII. Ojabb kiadása — in: Schwandtner, J. G.: Scriptores rerum Hungaricarum veteres et genuini. I. Bécs 1746, 528—565. Galeottonak a címlapon és Gyalui Torda ajánlásában („... et Bibliothecae Regiae Budae praefuit”; 532) megadott királyi könyvtárnoki tisztsége cáfolt (l. Hegedűs, I.: Bartolomeo della Fonté. Irodalomtörténeti Közlemények, XII, 1902, 12—13).

10. A mű keletkezésének időpontját Gyalul a filológiai érdeklődésű Gasparus de Nydbruckhoz, királyi titkos tanácsoshoz a nagy sár ősi várból (ahol apósánál töltötte épp családjával együtt a húsvéti ünnepeket) 1555. április 8-án írt levelében rögzíti. A költeményt azonban csak Schwandtner adta ki Siglsmundi Tordae in Divum Joanem Baptistom Hymnus címmel (i. m. 566—568; a tanulmányban a kiadást jelölő évszám [146] sajtóhibás).

11. A humanista költőként is neves Wernher Györgynek — elégiagyűjteménye: Elegla- rum liber unus (Cracoviae 1523); az 1544-ben Krakkóban megjelent Pannoniae luctus kötetben a mohácsi vészről szerzett költeménnyel, több dicsőítő poémával, gyászverssel és epitáfiummal szerepel — e műve egyedülálló, s európai viszonylatban is a legelső effajta szákkiadványok közé tartozik. Igazi sikerkönyv, amely még a 16. században nyolc kiadást ért meg (Bázel 1549, Bécs 1551, Bázel 1556, Antwerpen 1557, Bécs 1558 (német nyelvű], Köln 1563, 1591, 1595), a folytatásban pedig még hármat (Frankfurt 1600, Nagyszombat 1713, Bécs 1746 [Schwandtner, i. m. 842—862; Gyalui verses ajánlását lásd a 842—844. l.-on]). Sőt újabban magyar és szlovák hasonmás kiadását és fordítását idézhetjük (Értekezés Magyar