Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - Dénes György: Tegnapból a holnapba, Szívem átgázolt az esten, Kenyér vagyok (versek)

Tudtam, minden, minden csak csalóka kulissza, anyám arca s az ifjúságom nem több a semminél, csupán szétfoszló látomás.

3.

Arcok, szemek, hangok, mozdulatok, hogy gomolyogtak sóvár szivemben, telik, megtelik életem pohara, megtelik könnyel, s ti csak seregeitek bennem, bár a világtól régen elszakadtatok.

A tegnap nyitottabb lesz s szánandóbb, ami jön,

ami befogadja elapadt testemet.

Mégis az eljövendőt kell áldanom, hiszen hátán utazom végzetem felé, s ami benne s vele történik, az leszek én is.

Szívem átgázolt az esten

Kenyér vagyok

Tusakodván tusakodtam, s megköpködtem isten arcát,

testvéreként fuldokoltam, nyögtem a sors néma sarcát,

elomolván, fölserkenvén szívem átgázolt az esten,

mintha most is őket látnám, akikért már rég elestem.

Mint a tésztának kemence parazsán nő a kérgem, ereje megsžorít.

Kiáltanék: kenyér vagyok, hazám!

S aki megformált meg is szomorít.

Fölfal a mohó vágy, eldob a dőre, s aki megtörne csöndes alázattal,

fogatlan már, s indul a menyegzőre a csontlidérccel s rettentő vigasszal