Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - Tóth László: Hirtelen megszólal (vers)

TÖTH LASZLÖ

Hirtelen megszólal

Töredék egy vallomásból Jakoby Gyulának

Esteledik,

de benned már régen este van, akárcsak a veled szemközti képen,

a megfelelő jelzőt keresed,

az egyetlent,

amit odailleszthetnél

e régen tartó est elé.

de a jelzők egymással felcserélhetők,

pontatlanok.

Csend van,

mert benned régen csend van már, a veled szemközti képpel társalogsz szótlanul, s magadba szívod a színek mélyéből, a lila, a kék, a zöld mélyéből, a lila, a kék, a zöld mélyének mélyéből áradó illatot,

a képen lombosodó nyers fa illatát, hallgatod a nyers fa hangtalan zengését.

Esteledik,

de minden olyan valószerűtlen, minden olyan megfigyelhetetlen, minden olyan elmesélhetetlen, a veled szemközti kép is, s a veled szemközti képen minden, mert minden, ami valószerűtlen, megfigyelhetetlen és elmesélhetetlen, benned az.

Csend van,

mert minden kimondott mondat után újrafogalmazódik és minden mozdulat után átrendeződik a világ, átrendeződik az életed;