Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - Varga Erzsébet: A könyvhónap ürügyén — nemcsak a könyvről
Azt hiszem, 1983 nem csupán a két évforduló (születésének 80., halálának 40. évfordulója) apropóján lett Fučík éve: a fučíki jövőhitre talán sohasem volt még ennyire szükségünk. Bizonyára nem véletlen, hogy az antifasiszta irodalom e nagy alakjáról — akinek legismertebb műve, az Üzenet az élőknek, eddig kilencven fordításban és háromszáz kiadásban látott napvilágot —, az egész haladó világ megemlékszik ezekben a napokban. Hiszen az atomháború elhárításának s végső soron az emberiség megmaradásának kérdése ma világprobléma. Függetlenül attól, milyen társadalmi rendszerben élünk, valamennyiünknek szükségünk van Fučík lankadatlan éberségére, szenvedélyes holnaphitére: a harcnak, melyet a maga korában ő is vívott, nincsen vége. A rend, amelyben az egyéni haszonért százmilliókat halálba küldő gonosztevőknek már nem jut hely, amelyben már nem lobognak a könyvmáglyák, hirdetve a huszadik század szégyenét, még nem vált világrenddé. A kultúra, a könyv — a művelődés lehetősége — még nem mindenkié. A Fučík és elvtársai vívta harcot kétségtelenül folytatnunk kell: Mindannyiunknak, akik azt akarjuk, hogy bolygónkon végre emberhez méltón éljen az ember, hogy soha többé ne lobbanjanak fel a könyvmáglyák értékpusztító gonosz tüzei, hogy a majdani könyvhónapok kapcsán papírra vetett elmélkedések szerzőinek ne kelljen kétségbe vonniuk Terentianus Maurus gondolatának szép igazságát: „Pro captu lectoris habent sua fata libelli“... Kerékpáros, olaj, farostlemez, 1968
