Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - Török Elemér: Valami bennem most múlik el (vers)
TÖRÖK ELEMÉR Valami bennem most múlik el Hazajöttem újra megidézni az útszéli jegenyék levélszagában hattyúmosolyú gyermekkorom felettem díszelgi kékjét az ég s lesem a bozótban gyíkok surranását hangyák szorgos tülekedését egy-egy elejtett kenyérmorzsáért úgy érzem egy pillanatig hogy nem is létezem nem vagyok itt bölcsőhelyemre árnyék nyomul valami bennem most múlik el nyomtalanul arcomon nyár suhan át emlékeim lapulevél alá rejtem s betakarom deresedő hajammal madarak hangja zúdul felém a Nagyrét felől hallgatom egyfolytában ezt a világhódító füttykoncertet s viszem magammal ötvenkét évem reményeit — minek is több bizonyosság ebben a mindennapos szorongásban
/
