Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - Dénes György: Vágy, Öreg pár, Megkóstolom, ki nem vagyok [versek]

DÉNES GYÖRGY

Vágy

Az ember mindéiig szívmelegre vágyik, ringató bölcsőtől a halálos ágyig,

amit belé ojtott istenek szerelme, vélt boldogságáért küszködik az elme,

óvja ősi jussát, felnőtt árvaságát, a szép hazugságot, hogy valahol várják,

s lészen szerelemben megittasult lélek, s miként gyászszalagot, csalódást letéphet,

rengetheti sajka langy tengeröbölben, dajkáló szellőben, ártatlan közönyben.

Az egyik keselyű-sovány, a másik holdas-halovány.

Két aszú ág, két védtelen sziluett a horpadt egen.

Szemük körül hullafoltok, szavuk egy másik csendbe csörgött.

Csöpp melegük az égre ásít; mécs lángja: fonnyad, elvirágzik.

Megkóstolom, ki nem vagyok, a jövőmbe kóstolgatok. Idézgetem a lehetőt,

öreg pár

Megkóstolom, ki nem vagyok