Irodalmi Szemle, 1983

1983/10 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A huszita magyar bibliafordítás problémái

alatt Moldva felé szökött, s hogy Tamás és Bálint Moldvában lefordították a bibliát l,,utriusque testamenti scripta in Hungaricum idiome transtulerunt”). A Müncheni-kódex •végén a másoló ezt írta: „E könyv megjegyeztetett Németi Györgynek Hensel Imre fiának keze miatt, Molduaban Tathros városában Or születetének ezer négyszáz hatvan hatod esztendejében.” Mivel tehát Tamás és Bálint papok Moldvában fordították Se a bibliát, könnyű volt bennük látni a „Molduaban, Tathros városában” másolt Müncheni-kódexnek (s az ezzel nyelvileg is összetartozó többi kódexnek) a szerzőit. Ezt az azonosítást tudomásunk szerint először Horváth Cyrill tette meg Huszita emlékeink ic. értekezésében. (Itk, 1896.) Már előbb Hunfalvy Pál — Jireček egyik munkája alapján5 — a két fordító kilétének közelebbi meghatározását is megkísérelte. Bálintot .azonosította azzal az Ojlaki Bálint magisterrel, Tamást pedig azzal a Pécsi Tamással, aki a XIV. század végén s a XV. század első évtizedében a prágai egyetemen tanult.6 Horváth Cyrill és Hunfalvy Pál véleményét az irodalomtörténetírók évtizedeken át elfogadták. Mészöly Gedeon még 1915-ben (Itk, 1915. 40.) is ferencrendi bibliáról beszél, de már 1917-ben (M. Nyelv 81—82.) ezt írja: „(Tamás és Bálint) mint huszita szellemű, de még a r. kát. egyházból ki nem rekesztett papok kezdték és folytatták fordító munkájukat.” Bibliafordításukon „XV. századi szemmel nézve sem vehető észre semmiféle eretnekség”.7 De akkor — joggal kérdezhetjük — mi huszita jelleg van a bibliafordításban? Mészöly így folytatja, eddigi állítását megdöntő következetlenséggel: „Nem a Ferenc-rend tagjai és szelleme alkották legrégibb bibliánkat, hanem Hús magyar követői: helyesen tehát a magyar huszita szellemből fakadt, magyar husziták írta biblia- fordítást huszita biblia néven nevezhetjük.” (Uo., 82.) Kérdéses, honnan érzi ki Mészöly a huszita szellemet, mikor maga mondja egy lappal előbb, hogy a bibliafordításban nincs semmi „eretnekség”.

A huszita eredet mellett van Melich János is8, bár ő is elismeri, hogy a fordítás szövegén semmiféle huszita szellemet se lehet észrevenni. Az Ö-magyar Olvasókönyv szerkesztői, Jakubovich Emil és Pais Dezső, azt tartják (248. 1.), hogy első magyar .bibliafordításunk huszita eredetű. „A fennmaradt három kódex közül az első kettő (Bécsi, Müncheni) ezen fordításnak még huszita kézből származó, a harmadik (Apor-k.) pedig katolikus szerzetesi eredetű másolata, illetőleg átdolgozása.”

A huszita eredet híve volt Pavel Bújnák professzor is, aki ezt mondja a Praejixa verbalia v jazykoch ugrojinských a zvláste v maďarskom c. munkájának (Prága 1928) 137. lapján: „Prekladateľmi boli dvaja františkánski mníši9, Thomas a Valentin, ktorí sa pridali k husitizmu. Je pravdepodobné, že učili sa v Prahe a stali sa horlivými hlásateľmi učenia Husovho i doma v Zadunajsku. Ale prenasledovaní, museli so svojimi utiecť do Rumunska, kde založili malú osadu madarských husitov. Pre svojich veriacich preložili bibliu, z akej predlohy, ťažko je určiť. Ale vplyv Husov nemožno nevidieť v ich preklade.”

Említi a huszita hatást Sas Andor is a Masaryk G. T. élete, működése és hatása c. műben (86. 1.): „A cseh reformáció szabad szellemi és demokratikus együttélésre való -vágya, valamint tanító szenvedelme megy át később Masaryk vérébe, azé a humanizmusé, amelynek hatása alatt készült az első középkori magyar bibliafordítás.”

Horváth János A magyar irodalmi műveltség kezdetei (Budapest 1931) c. művében 1109—110) elismeri, hogy a kérdéses három kódexben nem láthatunk igazi bibliafordítást, csak bibliai szakaszok fordítását. Továbbá megállapítja, hogy ezek az olvasmányok voltaképpen breviáriumi szövegek. A huszita eredet kérdését mindezek ellenére is eldöntetlennek tartja.

Annál határozottabban tört lándzsát a huszita eredet mellett Kardos Tibor A laikus mozgalom magyar bibliája (Budapest 1931) c. tanulmányában. Szerinte a magyar bibliafordítás nem intern magyar jelenség, hanem egyetemes vallásos mozgalomnak magyar terméke. Ez az egyetemes vallásos mozgalom a patarénusok és valdiak vallásújító törekvése, amely beszivárgott Dél-Magyarországba s amelynek fő követelése volt a világiaknak és a nemzeti nyelvnek az érvényesítése a vallási ügyekben. Támogatta ezt a szellemet a pécsi humanista egyetem, amelynek kétségtelenül kapcsolatai voltak a prágai kora-humanizmussal. Ez a laikus mozgalom magyarázza meg — Kardos szerint

— Mátyás magyar király politikáját is, aki a nemzeti nyelvű és erősen szociális szellemű köznemességre, polgárságra, parasztságra támaszkodva akarta a főnemesség és főpapság uralmát megtörni s a magyarság világuralmát (!) megvalósítani.