Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Takács András: A CSEMADOK és a csehszlovákiai magyar néptáncmozgalom

Az elért eredmények a mozgalom és az él-táncegyüttesek stabilizálódását vonták maguk után. Az együttesekben a munkát előre elkészített tervek alapján, rendszeresen, folyamatosan végzik. Az évek során az együttesek egy órás vagy egész estét betöltő műsorokat készítettek. A kevésbé igényes folklór- és gyermektáncegyüttesek, tánccsoportok főleg a helyi szükségleteket elégítik ki. A néptáncmozgalom kulturális tevékenysége felbecsülhetetlen értékű. Az együttesek műsorának jelentős részét feltárt, felújított, színpadra alkalmazott hazai, a népélethez kötődő táncos, zenés, népszokási hagyományok képezik. Ez által a csoportok hozzájárulnak népi hagyományaink megőrzéséhez, közkinccsé tételéhez. A felbomlott faluközösség helyett egy-egy művészeti csoport a népművészet ápolója, tehát fennmaradásának biztosítéka.

A modern társadalmi életforma a falura is hatott. A népszokásokat kiszorítják a modern életszokások, így a régi megőrzésének egyedüli módja, ha ezeket a hagyomány- őrző csoportokat támogatjuk, fenntartjuk. Rengeteget köszönhetünk azoknak a lelkes embereknek,akik a néptáncmozgalomban vagy más hagyományőrző mozgalomban dolgoznak, és mindennapi munkájuk mellett még össze is gyűjtik a népi kultúra kincseit. Eddig az alábbi, néprajzi ismereteket nyújtó könyvek jelentek meg a Madách Könyves Lapkiadó gondozásában: Ag Tibor: Édesanyám rózsafája. 1974; Gágyor József: Szól a rigó kiskorában. 1978; Ag Tibor: Vétessék ki szóló szívem. 1979; Kósa László: Rozmaringkoszorú. 1979; Martin György—Takács András: Mátyusföldi népi táncok. 1981. A Szlovák Pedagógiai Kiadó a következő könyveket adta ki: Takács András—Ag Tibor: Néptánc- és ritmusgyakorlatok. 1966; Mórocz Károly: Kodály Zoltán nyomában. 1979. A pozsonyi Népművelési Intézet kiadványai csak belső használatra jelennek meg, 200—300-as példányszámban.

Nagyon jelentős a tárgyalt csoportok, közösségek hagyományőrző tevékenysége. Munkájukat ösztönzik a néprajzi gyűjtések (Jóka), járási bemutatók (Borzova), országos rendezvények (Kolon, Martos). A jókai, borzovai, koloni és a martosi kultúrcsoportok erőt meríthettek abból, hogy felfigyeltek rájuk.

A CSEMADOK 1969-ben új, országos méretű folklórvetélkedőt rendezett, Tavaszi szél vizet áraszt címmel. Ezt a vetélkedőt minden páros évben rendezik meg, s ma már egy-egy évfolyamában három-, ill. négyezer a szereplő vetélkedők száma. Pl. az 1980-as versenyre 210 szólóénekes, 175 éneklőcsoport, 35 folklórcsoport, 40 citerazenekar, 25 hangszerszólista nevezett be, összesen 3400 szereplő. A Tavaszi szél vizet áraszt tehát nemcsak nagy tömegeket mozgató népdal- és népszokás-versenyünk, hanem olyan fórum, ahol zenei anyanyelvűnk finomulhat, tökéletesedhet, ahol a csoportok munkájukat gyümölcsöztethetik.

Mivel nemzetiségi kultúránknak nincs hivatásos népi táncegyüttese, a tájoló együttesek részben pótolják ezt a hiányt. A Szőttessel és az Ifjú Szívekkel évente 250—300 fellépést tarthatunk számon. Megemlítenénk egy-két olyan csoportot, amelyeknek tevékenysége rendszeres, állandó: Csallóközi Dal- és Táncegyüttes (dunaszerdahelyi járásJ, Csalló Népművészeti Együttes (dunaszerdahelyi járás), Oj Hajtás Táncegyüttes (galántai járás), a galántai magyar gimnázium tánccsoportja, Hajós Táncegyüttes (komáromi járás), Palóc Táncegyüttes (losonci járás), Gömör Népi Együttes (rimaszombati járás), Bódva Táncegyüttes (Kassa-vidéki járás), Ilosvai Népi Együttes (Kassa-vidéki járás), Rozmaring Táncegyüttes (Kassa-vidéki járás), Bodrogközi Népi Együttes (terebesi járás), Kamocsa Táncegyüttes (terebesi járás). Prágában működik a Nyitnikék folklórcsoport, a prágai magyar főiskolások csoportja.

Ezeken az együtteseken kívül kb. 120 együttes mondható még életképesnek. A CSEMADOK helyi szervezeteinél működnek, főleg helyi rendezvényeken nyújtanak keretműsort. Számuk azonban fokozatosan csökken, okát a szakoktatók hiányában, a fenntartó szervek érdektelenségében kell keresnünk. Alig hallat magáról, ill. megszűnt működni az érsekújvári Napsugár, a féli Kis-Duna, a martosi Hajnal, a ragyolci Nógrád, az izsai Búzavirág és a kassai Oj Nemzedék Táncegyüttes.

Strážnicén, az országos fesztiválon, 1952-ben lépett fel először magyar nemzetiségi csoport: a CSEMADOK kassai helyi szervezetének Hemerka Olga vezette tánccsoportja. Východnára, a folklórfesztiválra 1956-ban jutott el magyar nemzetiségi tánccsoport, a CSEMADOK szinai helyi szervezetének Rozmaring Táncegyüttese, Erőss Pálné vezetésével. Svidníkben, az ukrán nemzetiségi fesztiválon a Gömör Táncegyüttes, Pásztor Mária vezetésével, Český Tešínben, a lengyel nemzetiségi fesztiválon pedig a Sztriezse-