Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - NAPLÓ - Duba Gyula: Barta Gyula 60 éves

E5miPIL(o) Barta Gyula 60 éves A festő — látni tanít. Teheti, jobban, mé­lyebben lát, mint mi. A mi látásunk a tá­jékozódást, a dolgok közt való eligazodást szolgáló érzékelési lehetőség, a festő lá­tása láttató alkotóerő. A lényeget nézi a felület mögött, hogy egyéniségén átszűrve felénk sugározza a valóság igazi arcát, mélyebb értelmét. Évtizedek óta látjuk és érzékeljük, ho­gyan változik természeti környezetünk. Nézzük a táj metamorfózisát, s már alig ügyelünk rá, mert megszoktuk, hogy új elemekkel gazdagodik. A régi természeti részletek, a távolba vesző síkság, útmenti fasorok és magányos óriásfák, folyókanya­rulatok bokrai és dombhajlatok, messzi kék hegyek, az örökölt és ösztöneinkben hor­dott tájelemek közé eredeti rajzú, új vo­nások vegyülnek. Óriási tüskékként a földből előmeredő tornyok, hatalmas csőkígyók, szabályosan görbülő gerendák és lemezes alakzatok, kupolás hengerek és magas szárú, fordított trapézok, mint valami fantasztikus gombák ülnek a táj arcá­ra és megváltoztatják vonásait. Egyenesek szelik keresztül-kasul a teret, mértani tes­tek függnek súlyosan a levegőben, a tech­nikai civilizáció elemei ellepték és meg­változtatták a természet képét. Ekkor jön a festő és felfedi a táj új arcát, hogy mi is meglássuk. Meglássuk és új szépségét is észrevegyük. Barta Gyula ipari tájképei nemcsak felfedezik az új valóságot, hanem annak líraiságát is felfedik. A magasfeszültségű vezetékek és görbe csőkígyók vonásain, az egymást szelő egyenesek és a tájat hálózó vonalak rendszerén bévül, színviláguk látszólagos egyhangúságában a modern kor költészete dereng, csak meg kell láni, észre kell ven­ni. A technikai berendezések és gyár-* elemek színei közt is van harmónia, árnya­latkülönbség és lágyság, s ahogy alakzata­ik beépülnek a természet rendjébe, huma­nizálják és lakályossá teszik azt. Barta Gyula sokrétű festőművész, alkotó- munkássága szerteágazó. Monumentális faliképéit, mozaikjait és domborműveit számos középület falán, előterén láthat- juk. Gyakran részt vett kiállítások rende­zésében és tervezésében, alkalmazott grafi­kai munkákat is készített. Tankönyv- illusztrációi sok magyar anyanyelvű tanuló esztétikai érzékét és szépre való fogé­konyságát pallérozták. Modern,világlátott művész, tanulmányútjai során bejárta Eu­rópát, hogy magába szívja a nagy nem­zeti kultúrák és klasszikus képzőművésze­ti életművek tanulságait. Párkányban szü­letett, Érsekújvárott tanult, a képzőművé­szeti főiskolát Pozsonyban végezte el. A dél-szlovákiai táj és a dél-szlovákiai emJ berek vonásait hordozza látásában, ösztö­neiben, érzékelése a Duna mentéhez kö­tött. Képein is ennek a tájnak az új arca jelenik meg, melegen és bensőségesen, egészen egyénien, s olyan művészi erővel, hogy a világ elé emeli új tájainkat: nézzé­tek, munkánk nyomán változik, de beton, acél és kő egységében is humánus és szép marad. — duba —

Next

/
Thumbnails
Contents