Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Pukkai László: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a galántal járás munkásmozgalmának kialakulására
Pukkai László A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM HATÁSA A GALÁNTAI JÁRÁS MUNKÁS- MOZGALMÁNAK KIALAKULÁSÁRA A mai galántai járás az egykori járásból, valamint a volt vágsellyei, a szeredi és a szenei járások egyes falvaiból tevődik össze. A Kisalföldön, a Duna menti síkságon, a Csallóköztől északra, a Kis-Duna, a Dudvág és a Vág folyók alkotta háromszögben terül el. A munkásmozgalom a XIX. század végén, de főleg a XX. század elején bontakozott ki járásunk területén, szociális és társadalompolitikai okoktól ösztönözve. A birtokviszonyok az említett korszakban ebben a nagy népsűrűségű, mezőgazdasági jellegű járásban is kedvezőtlenül alakultak. A poroszutas fejlődés eredményeként a nagybirtok fokozatosan tönkretette a kis- és középbirtokot, ill. a kis- és középparasztot. A nagybirtok növekedésével erősödött az agrárproletariátus: kialakult a napszámosok, a béresek és az idénymunkások kizsákmányolt tömege. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint a volt galántai járásban a mezőgazdaságban dolgozó lakosság 50—75 százaléka végzett bérmunkát, a vágsellyeiben pedig 30—50 százaléka. Annak ellenére, hogy a nyugat-szlovákiai kerület nem volt tipikusan „kivándorló” terület, a lakosság egy része mégis idénymunkára kényszerült nemcsak az ország területén belül, hanem sokan külföldön — elsősorban Nyugat-Európában — keresték meg mindennapi kenyerüket, sőt közvetlenül az első világháború kirobbanása előtt a volt vágsellyei járásból 20 agrárproletár volt kénytelen elhagyni családját, s munkát, boldogulást keresni az Egyesült Államokban. járásunkban nagyon kicsi volt az ipari munkásság száma. A korabeli feljegyzések szerint mindössze 22 ipari létesítmény volt a járás területén, 2565 munkással. Csak négy üzem — a szeredi öntöde és gépgyár, a szeredi műtrágyagyár, a cukorgyár, valamint a diószegi cukor- és szeszgyár — foglalkoztatott száz alkalmazottnál többet, három üzemben 50—70 között mozgott az alkalmazottak száma, a többi üzemben még ennél is kevesebb volt. Az üzemek döntő többsége a mezőgazdasághoz kötődött, nyolc malom és négy szeszgyár működött. Csak a szeredi öntöde és a gépgyár, valamint a két téglaégető nem tartott igényt a helyi mezőgazdaság termékeire. A régi galántai járásban az első világháborút megelőző években nyolcvan olyan nagybirtok volt, amelynek területe meghaladta a száz hektárt, negyvenhat birtok területe pedig ötven és száz hektár között ingadozott. A volt vágsellyei járásban huszonhét nagybirtok volt több mint száz hektáros, tizenöt pedig ötven és száz hektár közötti nagyságú. A hűbb történelmi kép kialakítása érdekében elmondhatjuk, hogy járásunkban a Hunyadi grófoknak 2400 hold, a nyitrai püspökségnek 1400, az esztergomi érsekségnek 10 000, Fould-Springernek 4300 hold birtoka volt. Ha ehhez még hozzávesszük Eislert és Szoldot, akik a diószegi cukorgyárnak és a hozzátartozó birtokoknak voltak a bérlői, vagy Müller Adolf, Glaser, Schweitzer, Eszterházy Mária és Ohrenstein báró birtokait, tiszta képet kaphatunk az agrárproletárok számának növekedéséről, az osztályharcok kiéleződéséről járásunk területén.
