Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Nagy Judit: A történelmi emlékezet irodalma
Rendhagyó módon ismét a költőt hívom segítségül, ezúttal versét idézem a fentiek összefoglalására. Jevtusenko Kompromissz Kompromisszovics című versét Kántor Péter fordította. Kompromissz Kompromisszovics szív-bérlőm suttogja: „Ugyan ne légy már csökönyös. Csak egy sort változtass.” Kompromissz Kompromisszovics nem vad és nem hóhér. Jóbarát, kinek szava kincs, ő tornáz minket fel. Olykor leitat — kábulni, még a nőkhöz is ért. Bizony tudni kell csábulni. Aki jó volt — az félt. Számol, és mindent számba véve mint egy nagy gyereket, megvesz engem és megvesz téged - cuccokkal kifizet. Szerez lakást és rongyokat, másnak bútort kínál, és az igazság lohad, csak a részeg ordibál. Valami — halljátok?! — csitt-csatto^ a hűtőszekrényben. A pozsgás Kompromisszovics foga lazac-vérben. És mint szánalmas gnómocska, a hi-hi Kompromisszovics tévé-képernyőn trónolva nyelvet ölt, a komisz. A „Zsiga” most lett véve csak, de már díszíti rég a ravasz Kompromisszovics — kabala-babaként. Kompromissz Kompromisszovics a nagy író-zseni — hatnak ránk, mint a lelki priccs, takarék-könyvei. Kompromissz Kompromisszovics gondja száz, feje fáj, mint egy „jó” patkány, lassan és finoman felzabál... Előfordulhat, hogy ezt a morál-központú tematikát kétellyel fogadják, sőt bizonyos, hogy a mai szovjet irodalmi életben ehhez az irányzathoz tartozó műveket vitatják
