Irodalmi Szemle, 1982
1982/9 - Jevgenyij Vinokurov: Gondolatok a költészetről
GONDOLATOK A KÖLTÉSZETRŐL A költő alapvető tulajdonsága az a képesség, hogy tévedhetetlenül csakis arra az oldalra mutat, ahol az igazság van, miként a mágneses mutató alapvető tulajdonsága az a képesség, hogy hibátlanul mindig észak jelé mutat. Ha ez a tulajdonság hiányzikr nincs költő és nincs iránytű. A költő munkájának értelme az igazság védelmezése. Feltételezni, hogy az olvasó is okos és tehetséges — ez az alapja a költészetnek, ez az alapja ama dialógusnak, melyet az olvasóval folytat a költő. Két költőtípus létezik. Az egyik azt kutatja, hol önthetne vizet magának idegen vödörből. A másik — hogy hol áshatna saját kutat. A költőnek boldognak kell lennie. A boldogság, pontosabban mondva a boldogság érzése egyszerűen normális munkaállapota a költőnek... A költő — más foglalkozások képviselőitől eltérően — csak hőemelkedéssel dolgozhat, csak ha belebetegszik a bold,og- ságba. A költő hazugság iránti ellenszenve erejében csak a fantázia iránti határtalan szerelmével mérhető össze. Ellenzem a versek népszerűsítését — a költészet népszerűsítése mellett állok. Hiszen a versek néha ellenségei is lehetnek a költészetnek, megakadályozhatják az olvasót abban, hogy kapcsolatba kerüljön a költészettel... Az irodalomban mindent a gondolattal fejezünk ki. Még az emóciót is. Csak a gondolatokba öltöztetett emóciók léphetnek az olvasó elé. Hiszen a tiszta érzelmi felindulásokat karunk széttárásával is hiánytalanul kifejezhetjük ... Vannak versek, gyakran rövidek is, amelyek óriási árnyékot vetnek. Kis vers és gigantikus árnyékot vet a történelemre... S egész verserdők léteznek, melyeknek egyáltalán nincs árnyékuk, vagy csak rövid, egynapos árnyékuk van. Az írás művészete, úgy tűnik, abban rejlik, hogy képesek vagyunk minden egyes alkalommal egy icipicit továbbmenni az ízlés által megengedettnél. Az irodalomtörténet nem annak a története, ami a könyvekben írva van, hanem annak a története, ami a könyvekből kiolvastatott. Jevgenyij Vinokurov
