Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: A Hétköznapok szülőhelye

sodorta az élet, mindig voltak ilyen szigetei, ahol eltűnhetett, megpihenhetett, újra gyermek lehetett. S ezekre a szigetekre, ahol a természetesség és a boldogság lakik, minket, olvasóit is elvezet”.

Szóljon még a komáromi szigetről a város nagy tudósa, Szinnyei József: „Egy délelőtt Laczi... Gusztáv, Gizella, Ödön és én kisétáltunk a Beöthyék dunaszigeti kertjébe, ott megpihenvén, folytattuk sétánkat messze, messze amennyire csak mehettünk ezen a szigeten. Egyes csinosabb helyeket elneveztük „Gizella-liget”-nek, „Guszta-magány”-nak. 1845 augusztusában gyakran jártam ki a Duna-szlgetre, ritkán találkoztam itt Jókaival, ki ugyanakkor szigeti kertjükben töltötte az egész napot, úgy korán reggel ment ki és későn este tért haza, még az ebédet is oda vitette, ezen elvonultságban Irta akkor a »Hétköznapók«-at, most pedig szintén ott készül az ügyvédi czenzurára.”

S az utolsó szó jogát adjuk át Jókainak, aki ezekkel a szavakkal font örökéletű glóriát a komáromi sziget emlékezetére: „Oh! — az a kis fakunyhó ott a dunaszigeti gyümölcsösben, az volt az én legdrágább palotám, amiben valaha tanyáztam. Ott írtam meg az első regényemet”!

Munkások (K. L. emlékére). Tojástempera, olajpasztell, vászon, 1978