Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - ÉLŐ MÚLT - —: Steiner Gábor (1897—1942) - Zdenka Holotíková: Steiner Gábor (részlet)
igiL® MüSrimF Horthyék bírósága 1919-ben Budapesten halálra ítélte Steiner Gábort, a Magyar Tanácsköztársaság végrehajtó szerveinek funkcionáriusát. Steiner Gábor azonban élni akart. Élni, s nemcsak a saját, hanem a mások életét is felemelni, értelmesebbé, emberibbé tenni: megszökött börtönéből, kijutott a magyar fővárosból, s egy szeptemberi éjszakán átkelt a Dunán; hazajött szülővárosába, Komáromba, hogy a későbbi évek folyamán egyike legyen a jövő letéteményese, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető funkcionáriusainak, a hazai munkásmozgalom legjelentősebb képviselőinek. A halálos ítéletet majd csak huszonhárom év múltán, az emberiség történelmének legsötétebb időszakában, 1942. október 8-án hajtják rajta végre a fasizmus egyik hírhedt haláltáborában, Buchenwaldban. Steiner Gábor halálának évfordulója nem csupán arra figyelmeztet bennünket, hogy a fasizmus, az imperializmus, az ember- és életellenesség ellen manapság is harcolnunk kell, mert a haladás és a béke ügye — a napról napra hozzánk érkező hírek igazolják — még korántsem nyert ügy a világon, hanem arra is, hogy az eddiginél többet kellene foglalkoznunk a dél-szlovákiai magyar kommunisták életével és tevékenységével, haladó hagyományainkkal, mivelhogy ezeket még ma, harminchét esztendővel a felszabadulás után sem ismerjük legjobbjainknak, a csehszlovákiai kommunista- és munkásmozgalom jelentős egyéniségeinek munkásságához méltón: a Steiner Gábor életéről szóló legértékesebb monográfiát a szlovák Zdenka Holotíková írta meg s a Politikai Könyvkiadó adta ki 1963-ban, nem is éppen a legszélesebb olvasóközönséghez fordulva, hiszen a könyv magyar fordítása (Tóth Tibor tolmácsolásában) — amelyből most részletet közlünk — csupán nyolcszáz példányban látott napvilágot. Szabó Béla Steiner Gábor életét feldolgozó műve, a tíz évvel ezelőtt megjelent Mindhalálig nem keltett figyelemre érdemes kritikai és olvasói visszhangot. Szépirodalmunkból pedig szinte teljesen hiányzik a munkásmozgalmi tényanyag, holott prózánk csaknem állandóan a múltban „kalandozik”, a jelenről alig egy-két novellát vagy elbeszélést tud felmutatni. A Steiner Gáborok, Major Istvánok életútja egyelőre tudományos, történelmi munkák tárgya, pedig kétségtelen, hogy például regénytémaként is Izgalmas, érdekes anyag lehetne. Steiner Gábor élete máig élő, halhatatlan példa, a meg nem alkuvás, az elvhűség, az emberibb életért „mindhalálig” vívott következetes harc példája, ugyanakkor mementó, intés és figyelmeztetés is. Útmutatás, őrizendő és továbbadandó hagyomány. ZDENKA HOLOTÍKOVÁ Steiner Gábor (részlet) Steiner Gábor 1938 októberétől 1939 márciusáig maradt Prágában. Hat hónapon át segített megszervezni az elvtársak külföldre utazását. Neki magának a CSKP KB döntése alapján a Szovjetunióba kellett volna utaznia. Útlevelét 1938. december 2-án állították ki. Még 1939. március 15-én is Prágában volt. Átélte a nagy város iszonyát, STEINER GÁBOR (1897-1942)
