Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - Ľuboslav Moza: Fiatal képzőművészek
topografikus megragadásai, mintha repülőgépről nézve készültek volna; ezeket később különféle jelzésekkel, nyilakkal stb. egészítették ki. A továbbiakban ábrázolták így a városi utcákat és negyedeket is, de főként az utakat, ahol a jelzések még nagyobb szerephez jutottak. Ebből a szemléletből indult ki Milan Hrčka és Marta Chabadová is. Ez utóbbi figurát komponál a tájba vagy a városi környezetbe. Kiállított képei nagyon haladó képzőművészeti szemléletről tanúskodnak. Az „Emlék” című kép (olaj, 1982) érzékeny, lírai megjelenítése a kertnek, ahol szép perceket töltöttünk egykor. A kert kihalt, szél fúj benne, de a fénykép segítségével mindig olyannak látjuk, amilyen akkor, szépségében volt. Terézia Žilíková a civilizáció, a városok és utak világában dolgozza fel az említett témakört. Alkotói pályáján sokat haladt előre, műveiben a szüntelen keresést és megtalálást látjuk. A nyolcvanas évek elején, mindenekelőtt a legfiatalabb nemzedék képviselőinél, már nem találkozunk a táj „topografikus” ábrázolásával. Sajátos technikai-képzőművészeti eljárást választott Marcel Haščič. A technikailag kiválóan elkészített litográfiákban sajátosan, újszerűen oldja meg a mozgás felbontásának problémáit. Művei tartalmilag attraktívak, érdekes, értékes részletábrázolásainak szépségét a művészi feldolgozás hangsúlyozza. A külföldi művészeti főiskolák abszolvenseit Peter Galvánek képviseli a legméltóbb módon (Gdanskban végzett), aki korszerűen használja fel a népi motívumokat. Képein Vladimír Kompánek festészetének a vonásait fedezhetjük tel. Sajátos utat jár két közép-szlovákiai festő, ]án Kudlička és Marcel Dúbravec. Művészetüket valamiféle sfumato jellemzi, füstszerűen lágy vonalú csendéleteiket mintha ködön át látnánk. Ján Kudlička a földről, a talajról készített olajfestményeket hozott a kiállításra. A vászon durva struktúrája, amely áttör a színeken, kifejezően hangsúlyozza a művek tartalmát — a súlyos, sötét földet. A szerző képei folyamatos fejlődésről tanúskodnak. Marcel Dúbravec olajjal festett vagy kombinált eljárással készült csendéleteket mutat be. A jelenlegi fiatal képzőművészek közül többen céltudatosan tolmácsolnak különböző, filozófiailag alátámasztott konceptusokat, pl. az életkörnyezet védelmének szükséges voltáról stb. Tartalmukat tekintve nem új munkák ezek, ám a feldolgozásban tartalmuk is új értékekkel gazdagodik. Igénybe vesznek minden lehetséges eljárást, főként azonban a fényképezést és a grafikát alkalmazzák. Kiváló rajzolók, műveik jelentős művészi értéket képviselnek. Viktor Hűlik a „Transzplantáció” című szerigrafia-sorozatban azt a kérdést veti fel, hogyan védjük a természetet. Az elpusztított természetről készített sötét fényképre világos igelitszalagokat ragasztott. Védhetjük így vagy sterilizálhatjuk? A szerző munkái a kiállítás legsúlyosabb mondanivalójú művei közé tartoznak. Hasonlóképpen szólhatunk Emil Fulka és Jozef Janák műveiről. Dušan Kállay szüntelen művészi fejlődéséről beszél a „Bölcsesség” című grafikai ciklus. A szerző már érett művészegyéniség. Robert Brun és Milan Stopiak grafikái szemléletileg V. Gažovič művészetéhez állnak közel. Ugyanakkor azonban a saját képzőművészeti célokat és ambíciókat is világosan látjuk bennük. Külön kell szólnunk Dušan Polakovič grafikus, karikaturista munkáiról is, amelyekben az értékes ötlet a megvalósítás során kiváló szatirikus egységben ölt testet. Martin Činovský iskoláját képviseli, de grafikáiban már kezdettől fogva láthattuk, hogy saját utakat keres. Hibátlanul kivitelezett művei többjelentésű tartalmak hordozói. A felsorolt szerzők a fiatal művésznemzedék keretében az idősebbek közé tartoznak. Pályájukat az jellemzi, hogy „kiugrottak” nemzedéktársaik sorából, sajátos stílust és szemléletet teremtettek maguknak. A legfiatalabbak közül mindenekelőtt Peter Orván képei vonják magukra a figyelmet. Van bennük valami a naiv gyermekrajzból meg a szürrealizmusból is, a gyermekmeséből meg az illogikus valóságból is. Művészi igényességgel készültek, s elsősorban erős színeik és tartalmilag irreális kompozíciójuk ragad meg bennünket. Az alkalmazott grafikát Ľubomír Longauer, Ján Zavarský, ifj. Jozef Dóka és Vladimír Rostoka plakátjai, valamint Svetozár Mydlo lemezborító-tervei képviselik. Ján Zavarský- én kívül ismert nevek ezek, csak az a kár, hogy nem mutattak be többet az új munkáik közül. A textilkollekció a művészeti ág jelenlegi helyzetét tükrözi: sokrétű, szemléletileg nem egységes, a szerző': kísérleteznek (a szabad művészetben ilyen törekvéssel alig
