Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései II.

szerint az ünnepség: ’ünnepi rendezvény, rendszerint beszéddel, kulturális műsorral’] Az ünnepély: 'nagyobb szabású, rendszerint műsoros ünnepség’. Ezek a szavak tehát tökéletesen megfelelnek a szlovák akadémiá-nak. A slávnostná akadémia kifejezésnek is megtaláljuk a magyar megfelelőjét, mert díszünnepély szavunk is van.

Az alaki hasonlóság vezette félre azt a fordítót is, akik ezt a mondatot leírta: „A határozat eljutott a termelőegységekhez: a vállalatokhoz és az üzemekhez, a céhekhez és a műhelyekhez.” Vagyis a céh szót a magyar ember számára ismeretlen jelentésben használta, a cech megfelelőjének vélve.

A cech két szóként, tehát homonimaként található meg a szlovák értelmező szótárban (Slovník slovenského jazyka — A szlovák nyelv szótára). A cecfti-nek mindenekelőtt a történeti jelentését tünteti fel a szótár (’vendéglői fogyasztás költsége’). A cec/i2-nek ez a jelentése: ’a termelés bizonyos szervezési módja: néhány műhelyből álló zárt termelési egység’. Figyelembe véve a céh magyar jelentéseit, megállapíthatjuk, hogy a cech:-et fordíthatjuk a céh szóval csaknem minden jelentésében; egy kivételével: ’a vendéglői fogyasztás összege’ jelentést a stilisztikai szempontból is megfelelő számla’ jelentésű céh szó fejezi ki a magyarban. De a cec/i2-nek nem lehet megfelelője a céh, mert ennek (a magyarban) nincs a cech2-éhez hasonló jelentése. Más szót kell tehát megfelelőjeként választanunk; általában az üzemrészleg szót használjuk, de más, az adott szövegkörnyezetbe odaillő szóval is fordítható.

A csehszlovákiai magyarok szóhasználatában, szóban és írásban egyaránt előforduló elem a promóció, amely a szlovákos promócia megfelelőjeként terjedt el, szintén alaki hasonlóság alapján. A két szóalak között akad jelentéstani különbség is a két nyelvben. A szlovákban a promócia az egyetem vagy a főiskola elvégzéséről, illetve tudományos fokozat megszerzéséről szóló oklevélnek az ünnepélyes átadását jelenti, a magyarban a promóció elsősorban ’előléptetés’, másodsorban ’tudományos fokozatról szóló oklevél ünnepélyes átadása’ jelentésű, de ezekben a jelentésekben is nagyon ritkán használt szó. A magyarban tehát egyáltalán nem használatos az egyetemi és főiskolai (tanári, mérnöki stb.) oklevelek átadási ünnepségeinek jelölésére, de saját második jelentésében sem nagyon, mert onnan is kiszorította már az avatás szó [doktorrá avatás stb.). (Ugyanilyen ritkán fordul elő a promoveál ige, amelyet nálunk szlovákos formában, a promovaf igéből magyarított promovál alakban használnak.) Megjegyezzük még, hogy a promóciő-t többen próbálják avatás-nak fordítani, de ez sem helyes szó minden jelentésében. Az avatás ugyanis (személyre vonatkoztatva) az illető személynek egy zártabb közösségbe való ünnepélyes befogadását is jelöli. Avathatnak tehát valakit doktorrá (a hagyomány alapján), hadnaggyá (tisztté), úttörővé; régen a falusi fiúkat legénnyé avatták; a római katolikus egyház bizonyos személyeket boldoggá, szentté avathat stb. Az egyetemnek, főiskolának az az ünnepsége tehát, amelyen tanári, mérnöki stb. oklevelet nyújtanak át a végzetteknek, nem avatás, hanem oklevélátadás, diplomaátadás, oklevélkiosztás, diplomakiosztás, oklevélátadó ünnepség, diplomakiosztó ünnepség stb.; vagyis nem egy, hanem több neve is van.

2. A szlovák szavak szerkesztettségük szerinti fordítása még több hibának a forrása, mint az idegen szavak alak szerinti fordítása. E fordításmód abban áll, hogy a szlovák szót elemei, a kifejezést szavai szerint fordítják le, természetesen a magyar nyelv szerkesztési lehetőségeinek vagy az adott esetben a megszokottabb szerkesztési módjainak felhasználásával. Tehát a lehetséges módon tükröztetni akarják a vélt magyar megfelelőben is a szlovák szó vagy kifejezés szerkesztettségét, abban a hiszemben, hogy fordításukat ezzel teszik pontossá.

Már az előbb megállapítottuk, hogy két nyelv elemei csak a jelentésmegfelelések és a stilisztikai érték alapján lehetnek megfelelői egymásnak, ezért most is ezekből a szempontokból vizsgáljuk a vélt megfelelőket, nem a grammatikai szerkesztettségüket vetjük össze. A grammatikai szerkesztettségük csak keretül szolgál a vizsgálathoz mint a hiba elkövetésének közvetlen oka, indítéka.

A szónak, kifejezésnek az alakja, szerkesztettsége a látható, tehát érzékelhető alkotórésze, a jelentése vagy jelentései csak a tudatban, teljes jelentésköre sok esetben csak a köztudatban, a nyelvet beszélő társadalom tudatában él, az egyénében nem mindig, esetleg csak részben. Ezzel magyarázható, hogy az alaki hasonlóság — mint előbb láthattuk — és a szerkesztettségi megfelelés — mint látni fogjuk — gyakran félre-