Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Duba Gyula: Grendel Lajos: Célbaköpés (irodalmi paródia)

Hóhér törzsasztalánál: ilyen az élet, barátaim, vérpezsdítő, de kemény, ezért jobb ma egy ropogós kuruc, mint holnap két langyos feleség!

7.

Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a mesélő esküvel fogadta meg: soha többé nem mond igaz mesét. A mese hazug műfaj, elaltat, elámít, félrevezet. Azért találták ki, hogy a valóságról ne kelljen beszélni, hogy az elcseszett dolgoktól menekülni lehessen. Duruzsolva elillanni, Jozefinával ágyba bújni, Bugyovics Sügért pacallevesbe fojtani, a Kódorgót fáskamrába zárni, Nünükének a fülébe suttogni, mohos márvány tömb(há- zon) ücsörögni, farsang idusán becsinálni, haluskát zabálni, csakhogy az igazsággal ne kelljen szembenézni.

Ha nem mondok mesét, nem leszek mesemondó, töprengett a mesélő, de akkor mi leszek?

16.

— Hulla — mondta közömbösen a Kódorgó, aki éppen aláereszkedett a villámhárítón, miközben a márvány [tömbjház falai pukkadozva repedeztek és a piaci kofák asztalán színét vesztette a padlizsán —, vagy nulla — tette hozzá komoran —, egyre megy!

21.

— Igen — helyeselt buzgón Verpeléti úr — a Barsovszky ház Kukutyinban volt, zabot tároltak benne a katonalovaknak a nagy háború idején.

39.

— Beh ... — böffentett erre jólesően Keselyű úr.

Végső parti (kampec)

í.

Ha a mesélő valamilyen különös módon mégis mesemondó lenne, komor szürke reggeleken füvet legelne, hogy biztosítsa az aznapi vitaminadagját.

De mivel nem mesemondó, nem legel füvet, hanem borsólevest fogyaszt a Gyöngytyúk bisztróban, mint a többi rendes társadalomépítő; az alagcsövezők, járdaszurkozók, ablakmosók és nagybőgősök, ajtógittelők, rongyszedők és bérfejtő főelőadók, belvárosi dámok és minisztériumi főhuhogók.

3.

Pitymallik. Füst leng. Köd szitál. Zúzmara pilinckéz. A mesélő csibukozik. Családi életet él. Dohányt vág, gyereket gyapál. Asszonnyal fenekedik. Mint a többiek. Mint. A. Többiek.

4.

Örült mázlija van, hogy mégsem mesemondó. Hiába, burokban született. Már a déd- papája másodfokú unokaöccse megmondta kilencvenegyben: burokban születtél, egészen nedvesen, ehhez tartsd magad! Ha most mesemondó lenne, gombolyíthatná a mese fonalát, nyugodtan, egyenletesen, szabályosan, vigyáznia kellene, hogy össze ne tekered- jen, bele ne gubancolódjon, szabályos mozgására, körforgására ügyelhetne. De ezt nem szívesen. Nem becsüli. Inkább a rendszertelenség, a mámor, a gubanc. A zűr, meg a zavar, a ribillió. Akkor még igen. Akkor még lehet, talán... akkor még van remény (és regény — szerző megjegyz.j.

Május hetvenedike óta nehéz. Farsang idusán felfordult.

Ott kezdődött, az Egyszemű Hóhérnál, ősszel...

Amikor a szürke szlovákiai magyar égen kopasz vándormadarak húztak a mocsarak felé.

6.

A mesélő egyszer nagyapa lesz, aztán dédapa, majd ükapa, aztán szépapa, de mindez egykaptafa: áldásunk rá, amen.